Anya csak egy van.

Nem láttad azt a nyolcas anyát?
Anya csak egy van.

Keresgélés

Most hogy Tamásék szerelik össze a régi-új gyártosoromat, sokszor látom, amint a szerelôk valamelyike kivesz egy fúrószárat a fúrógépbôl, elbattyog a szerszámkupachoz és szépen visszarakja a helyére. Elôször arra gondoltam, hogy micsoda idôveszteség ennyit járkálni.

Lengyeltejek- Kefír és más joghurtok

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a hatodik -kissé megkésett- rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło
• Śmietana
• Ayran és Cottage Cheese

Elégedett ügyfél III. felvonás

Ugye volt egyszer egy elsô felvonás, hogy milyen ügyesen megcsinálta nekem a CIB az eurós számlát és bankkártyát telefonon keresztül. I. felvonás itt.
Aztán szünet, sósperec, sorbanállás a büfénél.
A második felvonásban kiderült, hogy a kártya mégsem sikerült jól, így a felhasználandó pénzeket továbbra is a forintszámláról kell felhasználni.

Most a harmadik felvonásban kicsit visszaugrunk az idôben arra a hétvégére, amikor Łodzban jártunk.

Disznódobáló elégedett ügyfél

Ügyünk volt a Pannonnal, ki kellett fizetni pár elmaradt számlát, átalakítani az elôfizetésemet kártyásra, illetve szükségünk támadt (sic!) egy telefonra, amire érkezhetnek a banki sms-ek, de ezen felül mást nem nagyon kell tudnia.

Elégedett ügyfél II. felvonás

Korábban megírtam az elégedettségemet a CIB Bank szolgáltatásával:

Mivel a fizetésemet euróban kapom, de a költségeink jó része itt van, felhívtam ôket, hogy megkérdezzem, mégis miként lehetne euró alapú számlát nyitni, ne kelljen kétszer fizetni az átváltásért
....
Megkérdeztem, hogy kártyát igényelhetek -e hozzá, felolvasta a kondíciókat, és megkérdezte, hogy kérem -e. Határozott igen, és már csak azt kellett eldöntenem, hogy postázzák -e Sóskútra, vagy inkább bankfiókban venném -e át, plusz költség mellett. Postáztattam.
Még pár kérdés, susmus értesítô, internet bank, még pár határozott igen, és kész is.
Teljes bejegyzés itt

Legalábbis azt hittem kész minden...

Egy hosszú hét

Amikor elindultunk haza még nem tudtuk meddig maradunk. Számomra túlzott optimizmusnak tûnt az, hogy a hónapok óta húzódó üzletet pont azon a héten sikerülne megkötni, amelyiket kínjukban kijelöltek volt fônökeim. Aki már látott rámenôs olaszt (bôrkabát és széles mosoly nélkül kell elképzelni, elvégre nem ágyba akarta csábítani a németeket) az el tudja képzelni Döme mi mindent meg nem tett azért, hogy az a két teszetosza párosujjú végre aláírja a papírokat. Én a puszta jelenlétemmel gyakoroltam nyomást, elmentem a volt munkahelyemre, és kérdeztem. Aztán üldögéltem a recepción, beszélgettem volt kollégákkal, üldögéltem, és ha németet láttam kérdeztem. Hétfôn is, kedden is. Aztán egyszercsak csodák csodája aláírták a szerzôdést, és onnantól minden olajozottabban ment.

Az ideutazás sikerei

Büszkén jelenthetem, hogy a sokszor módosított, lassan kidolgozott útvonal már nem csak debütált, hanem egyenesen járatos lett!
Tamásék idetaláltak vele két hete (születtek apró titkos feljegyzések is a térképre, amiket csak ôk tudnak), majd még egyszer idetaláltak, ráadásul a szerelô fiúk is ahhoz képest tévedtek el. Frissíttettem a híres bejegyzést, átírtam az ujdonsággal (egy hét alatt, míg otthon voltunk, elkészült egy szép darab autópálya Csehországban, odafele még a régi útvonalon mentünk, visszafele meg huss, lett egy autópályaszakasz).
Hétfôn újabb adag látogatónk lesz Magyarországról, szintén ezzel a térképpel jönnek, nagyon kiváncsi vagyok, idetalálnak -e.

Egy pirogért alig balatonnyira - Łodż

Kalisz Lengyelország kellôs közepén van, nomeg a világ kellôs közepén is, de ezt aki nem hiszi lépje le, ellenben Kalisz Lengyelországon belüli pozíciójához elegendô térképet ragadni.

Mivel a kellôs közepén van, ezért egészen úgy tûnik, hogy semmi sincs messze, ez valójában azt jelenti, hogy minden cefet távol van otthoni mérték szerint. Viszont mi már otthon sem tartottuk be a közel és távol szabályait, és ez még tovább romlott attól, hogy alig 800 kilométernyire költöztünk. Bár azt nem hittük volna, hogy a tibeti buddhisták már elkezdték kiépíteni az utat Kalisz és Lhasa között, mégis 16 kilométer hosszan már ellátták az utat imazászlókkal.

Szóval enni egy pirogot Łodżban nem tûnt akkora marhaságnak.

Blogátalakulás - újabb feed jobboldalt

A blogátalakulás után jobboldalra kikerült a blogérdekességek doboz, aminek idôközben lett pár új lakója.
Hajtás után részletek...

Lengyeltejek - két nem lengyel tej

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most az ötödik -rendhagyó- rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło
• Śmietana

Lengyeltejek - Śmietana

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a negyedik rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło

Pipavers

Az elôzô bejegyzésemben nagy sikert aratott a pipavers, ezen felbátorodva megkerestem a másik kedvenc pipaversemet. Ez kiváló alkalom volt arra is, hogy megtudjam ki írta, mert ezt valahogy nem sikerült megjegyeznem.

Mielôtt a vers következne íme egy kis elemzés róla, amit Kovács Sándor Iván a Magyar Irodalomtörténeti Folyóirat az IRIS fôszerkesztôje írt (teljes írás emitt):

A pipárul “olasz formára” írt “sonetto” a magyarországi szonett-próbálkozások után (van közöttük német és francia nyelvû is) az elsõ épkézláb kísérlet. Turóczi-Trostler József impozáns hátteret festett “a legvirtuózabb román forma” varázsán töprengõ Faludi sonettója mögé, a nagy európai “szonettjárványoktól” a “dohányversek”, “pipadalok” divatozásáig (egy XVII. századi pipadalt J. S. Bach muzsikája halhatatlanított). Magyar földön ezek ismeretlenek voltak, csak a tubák passziója volt ismert. Rákóczi, Mikes, Bercsényi vagy Buga Jakab közkuruc mind megszállott dohányosok. Rodostó hajnali miséi után – mint Mikes utal rá – a bujdosók a Szent Tubáknak áldoznak közös dohányzással a fejedelem fogadótermében. Kiss István velencei megfigyelése: az olasz lekukorodó még nagydolga végzése közben is tubákolgat. Hermányi Dienes szerint azzal is civilizálni kell a XVIII. századi Erdélyt, hogy a pipások nem köphetnek a földre. A pipás helyzetébe való belehelyezkedés szinte bensõséges örömû; egyszersmind a gyóntató leckéje.

Most hogy már a kellô felajzás megtörtént íme a vers:

Térképek

Az elmúlt hónapok során jópár térképet alkottam, némelyeket Kaliszról, többet az utazásokról, egyet a képekrôl. Ezek méltatlanul elvesznek a bejegyzések folyamában, gondoltam hát csinálok nekik egy felsorolást, és egy linket a felsô sávba, hogy bármikor könnyen elôbányászhatóak legyenek ezen a bejegyzésen keresztül.

Pipa

Újra saját irodám van, amiben egyedül vagyok. Csukható ajtóval, nyitható ablakkal, ráadásul egy gyors körkérdés után kiderült, hogy a kollégáimat nem zavarja a pipafüst.

Újra pipázom hát, és nagyon örülök neki. Az irodai dohányzásnak, a pipának, az illatnak, mindennek. Ennek örömére megkerestem kedvenc pipásversemet.

Nekem a Gellérthegy a Himalája.

Forest Lisszabonba utaZott. Mondta hogy mennek, van kint ismerôse, meglátogatják nomeg Lisszabon. Kicsit furcsállottam, minek megy az ember fia Lisszabonba, pláne kedvest utaztatni, nincs ott semmi csak arabok meg homok. Gondoltam a tevék vonzzák meg a meleg.

Lengyeltejek - (Maślo) masło

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a harmadik rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko

A pihenés fáradalmai

Megünnepeltük Fabio születésnapját, aki most már büszke tulajdonosa Vincenzonak a plüsstehénnek (A new friend! kiáltott fel, amikor odaadtuk, majd megbeszéltük hogy a tehén lány), majd elindultunk haza hétfô este. Hazaérkeztünk kedden reggel, egész éjszakai autókázás után (bevallom egy órát szunytam az egyik szlovák parkolóban). Megállapítottuk, hogy ha levonjuk az egy órás alvást nomeg azt a húszperces kitérôt, amit a sûrû ködben, sûrû káromkodások közepette tettünk az olomouci lehajtó eltévesztése után, nos ha ez a másfél óra nem lett volna benne, akkor szupergyorsan hazaértünk volna.

Lengyeltejek - Mleko

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a második rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
  

Lengyeltejek - Maślanka

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most az elsô rész, a...

Októberi hazautazás

Mindenféle munkaokokból, meg ilyen-olyan más okokból, meg végre, meg nahát, meg nocsak, szóval mindent mérlegelve és egybevéve hazautazunk.
Volt az úgy, hogy 23-án megyünk, volt az már mindenképp, de a mostani legutolsó verzió szerint, ami talán már végleges...

Orosz hússaláta

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."

Mindenféle munkaokokból kifolyólag tegnapelôtt egy luxemburgi, egy német, egy görög, és négy olasz társaságában vacsoráztam Lengyelországban egy olasz étteremben. Ketten argentín steaket ettünk, én török kávét kértem a desszert mellé. Angolul beszéltünk.

Közúti élmények Lengyelországból

Mivel már Tamás is hiányolta a bejegyzéseket -pedig ô aztán igazán nem nagy barátja a webkettônek-, gondoltam megemberelem magam, és rendesen írok. Téma van bôséggel, csak idôvel és erôvel nem vagyok eleresztve.
Ugyan még csak három havi tapasztalat van mögöttem lengyel közutakon, de többezer kilométert vezettem már közutakon, jártam a fôvárosban, mindennap vezetek egy kisvárosban. Éjjel, reggel, este, csúcsforgalomban, mindenbôl láttam már egy keveset.

Ami már elsôre feltûnik, a gépkocsipark kora: lényegesen magasabb, mint otthon, nem tudom megállapítani hogy korukhoz képest milyen állapotban vannak, de korántsem látni annyi új autót, az otthon lassan megszokott felsôkategóriából (nagyaudi, mercedes, volvo) pedig elvétve látni, újat még ritkábban.
Ami elsôre nem annyira feltûnô, azonban már a második hónapban érdekesnek tûnt, a nôi vezetôk aránya.

Blogátalakulás

Az egész úgy indult, hogy szerettem volna még egy oszlopot, mert a mindenféle aranyos avagy hasznos okosságok nem fértek már el rendesen jobboldalt. Mármint a blogon a jobboldali oszlopban, azok az aranyosságok és hasznosságok, amik eddig is ott voltak, de nem kaptak kellô figyelmet tôletek. Sorolom is, hátha az, hogy most szem elé kerültek még nem lenne elegendô hogy vadul kattintsatok is.

Sorolás elôtt azonban jár a reklám annak a remek lapnak, ahonnan ezt a templét le- majd feltöltöttem:

Most pedig a bemutatkozás, hogy ki mindenki van itt oldalt:

CAD alternatívák

A cégnél felmerült a szükség egy CAD programra, mégsem lehet, hogy rajzolnunk kell, és ne legyen egyetlen legális CAD a cégnél. Miután a fônöki beleegyezést megkaptam elmentem az Autodesk AutoCad oldalára, kerestem egy resellert, és több helyen is azzal találkoztam, hogy 4-5000 dollár egyetlen licenc ára. Mivel azonban korábbi világuralmi tervérôl letett a cég, és mégsem alkotjuk meg újra sem az Apollokat, sem a Macskafogót, valami értelmesebb és olcsóbb alternatíva után néztem.

Mindenképp olyan kell, ami tud dwg-t olvasni és írni, tud pdf-be exportálni, beszél angolul, nem kell neki folyékony nitrogén hûtésû szuperszámítógép, és olcsó.
Ezekkel a szempontokkal vágtam neki a netnek, és nem meglepô módon találtam is pár ilyet:

Skype lét

Minden reggel az elsô dolgom, hogy elindítom a gépem, az emailkliensek sorát (egyet a saját címemnek, egyet a cégesnek), a következô pedig a skype. Két hónappal ezelôtt írtam ezt a bejegyzést:

"Ami viszont teljes siker, az az elôfizetés. Az elôfizetés egy havi fix díj, amivel egész európát további költségektôl mentesen hívhatom. Jelenleg a teljes európát lefedô elôfizetés 5€, ennek az ára már akkor visszajött, amikor kétszer-háromszor 20 perceket beszéltünk Nyuszival SkypeToGo számon keresztül. Skype megoldások."

Ezt a sikert azóta megtöbbszöröztem, akirôl tudom, hogy elérhetô vezetékes számon, azon hívom, cégesen is sokszor használom, hiszen annyira mindegy, hogy a telefont emelem fel, vagy a skype telefont. Érzelmileg azt adja, amit otthon a mobiltelefon: nem érzem magam elzárva, bármikor felemelhetem a telefont, és teljes nyugalommal hívhatok bárkit.

Elégedett ügyfél

Az egyik bankszámlám a CIB-nél van, eredetileg az IEB-nél nyitottam az ebroker számlájuk miatt, aztán egyszercsak CIB lett, én meg megtartottam. Mióta megszüntettem az OTP számlámat, ezt használom a mindennapi élet költségeire. Mivel a fizetésemet euróban kapom, de a költségeink jó része itt van, felhívtam ôket, hogy megkérdezzem, mégis miként lehetne euró alapú számlát nyitni, ne kelljen kétszer fizetni az átváltásért.

Harmadik hónap

Július 2-án kezdtem dolgozni itt Kaliszban, pénteken volt éppen három hónapja. Annak ellenére, hogy eredetileg csövet gyártani jöttem mindent csináltam már, kaptam saját vevôket, akiknek az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozom. Annyi táblázatot gyártottam, amennyit hat hónap alatt nem amikor éppen controllerként dolgoztam még otthon, de az a tény, hogy ezeket elolvassa a fônököm, hogy érdemben szól hozzájuk, hogy javít rajtuk a jobb érthetôség és pontosabb tartalom kedvéért sokkal értelmesebbé teszi még azokat azokat az órákat is, amiket elvetélt ötletek táblázatba foglalásával töltöttem.

Már nem tudok a németekre haragudni, magam mögött hagytam az egészet, számomra elmúlt, és amikor régi kollégákkal beszélek sem tudom felidézni azt a haragot, csalódottságot amire már csak szavakban emlékszem. Sôt ha nagyon hurráoptimizmussal akarok visszatekinteni, sosem szántam volna rá magam arra, hogy itt dolgozzam, ha nem teszik olyan rosszá az ottani munkakörülményeket.

Szombat délután

Ma kirándulni voltunk Ostrów Wielkopolskiban, csupán huszonöt kilométer Kalisztól, és két hete vasárnap Fabio -a szobatársam- azt mondta, ott van ám a nagy élet este.
Elmentünk, és valóban kellemes városka, sokkal több éttermet és kávézót láttunk, mint Kaliszban, bár szombat délutánhoz képest nem volt hatalmas tömeg.

Itthonról

Na ez mi ez?

Mezil család

Ma kollégám megkérdezte ismerem -e a Mezil család (Famiglia Mezil) rajzfilmet, merthogy az magyar. Én nem ismertem, legalábbis azt hittem, egészen addig, míg youtube-on rá nem kerestem.
Nos ki ismeri?
Hajtás után megfejtés...

16-1750-110

Definíció szerint hétvége ott kezdôdik, ahol a munkahét végetér, és ott végzôdik, ahol a munkahét elkezdôdik. Közben pedig van három éjszaka, péntek-szombat-vasárnap. Ez a hétvége pénteken este nyolckor kezdôdött, hatra elmentem internetért Kisnyuszinak (igen, igen, ma este megcsinálom neki), aztán visszajöttem még egy kicsit munkázni, és huss máris este nyolc lett.

Magyar látogatók

Valójában a céget látogatták meg, de magyarok voltak itt, együtt vacsoráztunk, sétáltunk egyet. Emlékszem még, hogy Kubában micsoda öröm volt magyar szót hallani, mindenki meglátogatta azt, aki látogatóba jött, ha hivatalos volt, mindenkinél vendégeskedett egyet-egyet. Nagy öröm volt új arcot látni, túl a megszokott huszonvalahányon, apró híreket, amik nem voltak a két-három hetente esetleg érkezô levelekben. Az emberek a távolban próbálják összekötögetni azt a millió apró kis szálat, amit a távolság erodál, a kommunikáció hiányából fakadóan pedig azt sem tudják, van -e még mit kötögetni. Itt más volt...

Két hónap két hét és egy ebédszünet

Eltelt az elsô két hónap, az a kettô, amire visszatekintve úgy érzem, végig autóban és hotelben töltöttem. Pedig igazságtalan lenne ez, hétvégeken és egy teljes hetet otthon voltam, megjártam Törökországot. Repültem, autóztam, utaztam, aludtam, dolgoztam, mozogtam.
Ilyen gyorsan még nem telt el két hónap, mégis összességében annyi minden történt velem, mint az elsô fél évben összesen.

Szeretem az új életemet, noha nem tudom megszokni, olyan mintha valaki más életét élném. Reggel nem autózom órákat, 5 perc alatt bent vagyok, délben hazaugrom Nyuszihoz ebédszünetet tartani, este hétkor már indulok haza, és negyed nyolcra otthon is vagyok. Mint valami sorozatszereplô; és bármennyire rémálomnak tûnik ez, valójában hihetetlen nyugalmat áraszt. Az itteni munkanapok legalábbis, amikor viszont valahol máshol kell lenni, akkor repülni, ugrani, futni kell oda.

Egyszerre lett gyorsabban pörgôs, és nyugodtabb az életem. A korszellem azt diktálja mintha ezek kizárnák egymást, de most úgy tûnik nem. Ha csak 12 órám van egy 1100 kilométeres autóútra, ha megcsináltam, utána már senki sem hív, hogy hol vagyok. A munkámat kell elvégezni, de nem valamiféle rabigában, csak eredményében.

Mióta itt van nyuszi, az elôzô volt az elsô normális hetünk, öt napot töltöttünk itt, meg egy hétvégét, most meg egy másik majdnem teljes hetet. A két és fél hónap alatt levezetett harmincezer kilométer után a hazautazás majd' tíz órája elvesztette a kalandértékét, és inkább nyûgnek érzem. Különösen a praktikus éjszakai üzemmódban, amit amúgy szeretek, de igencsak ingerszegény. Nem bánom, hogy a most következô hétvége után október végéig nem megyünk haza, jól fog esni egy folyamatos hónap itt. Az elsô folyamatos hónap.

Összességében jól telt ez a két és fél hónap, jól érzem magam a bôrömben. Ma bekötötték a telefont otthonra, remélem hamarosan lesz internetünk otthon, ami igencsak hiányzik nyuszinak most.

Rohanós hét

Vasárnap, augusztus 31-én Nyuszi kiköltözött Kaliszba, összesen 2 napot voltunk ott együtt, aztán megkezdôdött az eddigi legrohangászósabb hetem. Elsején reggel ment a repülôm Varsóból, ahhoz hajnali négykor kellett indulni, hogy elérjem. Délután fél kettôre megérkeztem Stuttgartba, és az egész délutánt városnézéssel és szundikálással töltöttem. Noha minden logika ellenére a kistáskámba bepakoltam a fényképezôgépem nem volt érdemes fényképezni.
Stuttgart olyan, mint egy fedetlen bevásárlóközpont, bolt bolt hátán, csupa kirakat minden, ha az amerikai pszichót valaki meg akarná rajzolni, felesleges bíbelôdni vele, elég készíteni egy panorámafotót Stuttgartban.
A hotel, amit választottam pontosan annyit ért, mint a diszkont ára. A swiss lapján 90 euróért hirdették, de a bookings.com-on 45 euró volt csak. Ennyit megért, de kilencvenet nemigen. Felmerült, hogy a díszes neve -Astoria- ellenére valójában garniszálló.

Döme mániája, hogy együnk mindenhol helyit, amit csak pártolni tudok, különösen, ha a helyi evése nem a budapesti kínálathoz hasonlító Matthias pinze, Alabaardosch, goulash-fishermansoup jellegû, hanem olyan, ahol a helyiek esznek hétköznapi ételeket. Sikerült kifognunk egy ilyet, helyi sörözô, szinte mindenki 30 körüli, akik sörözni ugrottak be, és hozzá rágcsáltak tájjellegû izéket. Kimondottan finom volt a sör, és a kétszemélyes tál is, amit rendeltünk.

Másnap reggel kitaxiztunk, (annak ellenére, hogy a S-bahn 3 euróért kivitt volna minket ugyanannyi idô alatt, Döme nagy sajnálatára nem tudta ezt, és már elôzô este találkozásunk elôtt odarendelte a taxist másnapra), és kis késéssel megtaláltuk a volt fônökeimet.

Annak ellenére, hogy napokkal elôre összeszorult a gyomrom, amikor rágondoltam, az exfônökeim nagyon normálisan viselkedtek, kedvesek voltak, dícsértek engem Dömének, és még a tárgyalás is sikeres volt. Már amennyiben egy korábban küldött és el sem olvasott, de azért visszautasított ajánlat kvázi felolvasása sikeresnek tekinthetô. Node ne legyünk telhetetlenek, 3db A4-es oldal elolvasása sok lehet egy nagggyon elfoglalt menegernek.

Mire visszaértünk Lengyelországba már kialakult a következô napjaim programja. Egy szerencsétlenül elküldött email, amit az a kliensünk is megkapott, akit egy picit ostoroztam benne, nem hagyott más lehetôséget, mint hogy azonnal meglátogassam. Éjfélre értünk Kaliszba, háromnegyed háromkor meg már nyuszistul kocsiban ültem, hogy kelet-magyarországra robogjak. Mamamackó kinyomtatta nekem azokat a papírokat, amiket vinnem kellett, végrehajtottunk egy túszcserét (Nyuszit Mamamackónak, papírokat nekem), és alig húszperces késéssel érkeztem meg 1100 kilométerrel az indulási helyünktôl, tizenegy és fél óra alatt. Eddig nagyon büszke voltam rá, hogy Csacsit szinte sosem pörgetem 3000 fordulat fölé, nos most sikerült az M3-ason végig 4000-en pörgetni.

Délután vissza Pestre, másnap reggel pedig újra Kelet-Magyarország, csak most kicsit közelebb, alig 100 km Pesttôl. Az egész hihetetlen alvásmentes pörgést Isuéknál kezdtem kiheverni. Isu szabadságon volt, kaptam finom ebédet, beszélgettünk egy nagyot vele és Emenével. Aztán felébredt Lucus és készültek közös fotók róla, velem.

Fél szombatot átdolgoztam utána, hogy összefoglaljam mit végeztem a vevônknél, mirôl beszéltünk, merre kell tovább haladnunk, és ezzel véget is ért a hatnapos hét. Már csak vissza kell jutni Kaliszba, hogy hétfôn elkezdôdjék az újabb munkahét.

Hiába hangzik ez szörnyen rohangászósan, egyelôre élvezem, Nyuszinak is tetszik. Szeretem a munkámat minden fáradsággal együtt, és ezzel valószínûleg elég kis klubot alkotnánk a föld hatmilliárd lakójából.

Mozgómaci

Most Stuttgartban ülök egy szállodaszobában, holnap találkozónk lesz a volt cégem zseniális ügyvezetôivel. Kicsit izgulok.

Ma hajnali négykor indultam Kaliszból autóval Varsóba, Zürichen keresztül iderepültem Stuttgartba, városnéztem szundikáltam. Holnap visszafele ugyanez, és ha igaz, akkor csütörtök délután már Magyarországon lesz két találkozóm.

Mint egy samponreklám, bár nem vagyok az ideális modell hozzá.

Új fotóalbum az utazásokról

Elég hosszú az a 780 km, sokáig is tart, és útközben sok szép dolgot látok, úgyhogy elkezdtem lefényképezni azokat. Ha éppen szép a fény, ha meglátok valamit ami szép, lefényképezem, megállok egy pár percre, úgyis jót tesz a pihenés. Hajtás után az album, ami piciben jobboldalt is kint van már.



A városnevek a képeken ismerôsök lehetnek az elôzô bejegyzésbôl, de vannak benne olyanok is, amik nem ezen az útvonalon készültek. Íme a képek térképen elhelyezve .

A lassan kikísérletezett optimális út

Az elmúlt hat hónapban összesen megjártam tizenkétszer a Budapest (Sóskút) Kalisz utat. Sok szándékos és véletlen kísérlet, és sok térképbújás után kialakult egy út, aminek az idô-hossz aránya jelenleg optimálisnak tûnik. (innen kéretik eltörni minden ujját a legoptimálisabb szó minden használójának). A városok utak sorban (ha netalántán valakinek eszébe jutna meglátogatni minket) (a további látogatók kedvéért):
Magyarország egyértelmû, M1-es Rajkáig, onnan Bratislava egy köpés, 23km. A határtól odébb van egy OMV kút, ott lehet cseh és szlovák autópálya matricát is kapni, néha beszélnek magyarul is. Bratislavától Malacky és Brno felé kell menni, Brnoig teljesen eseménytelen egyenes autópálya. Brno-nál érdemes figyelni, mert az út bevinne a centrumba, Olomouc azonban ugyanazon a kijáraton van, mint Praha, így elég könnyû elvéteni. Ha viszont valaki ráért az olomouci útra, újabb 50km eseménytelen autópálya vár rá, majd az 1-es utat elhagyva a 46-os útra kell térni. Az szintén autópálya-jellegû, kétszer két sáv elválasztva, nyomokban leállósávval.
Olomouc körgyûrûjén folyamatosan Ostrava felé kell menni, majd az újabb autópályán egészen Ostraváig. Ostravánál a PL (Gliwice) tábla után egészen addig, ahol el lehet menni Racibórz felé.

Ostrava és Racibórz között van a cseh-lengyel határátkelô,észrevétlenül lehet rajta átsuhanni. Racibórztól kezdve egészen Kluczborkig a 45-ös úton kell haladni, Opolén át. Az opolei külsô gyûrû nagyon praktikus, érdemesebb azon menni, mint a városban kószálni, bár az lényegesen rövidebb. Alapvetôen a táblák a gyûrû felé visznek, így könnyebb is arrafele menni.
Kluczborkot keresztezve a 45-ös útról rá lehet fordulni a 11-esre (balra, jobbra nem messze van egy Shell benzinkút, tiszta vécé, kávézó), ami Kepnon és Ostreszówon át elvisz Ostrów Wielkopolskie-ig, ahonnan a 25-ös úton 15 perc alatt Kaliszba juthatunk.

Ez lenne az optimum. Emitt alant a fontosabb pontokkal.


View Larger Map

Igazodva a valós igényekhez íme egy lista a városokról, amiket érinteni kell:

Bratislava [Rajka] (M1)
Brno (D2)
Olomouc (1)
Ostrava (1)
Racibórz (46)
Opole (45)
Kluczbork (45)
Opatów [Pozńan] (11)
Kepno [Pozńan] (11)
Ostrów Wielkopolskie (11-25)
Kalisz (11-25)

Ezen az útvonalon az eddigi legjobb utam 8 óra 45 perc volt, átlagosan 9 és fél órát érdemes rá számolni. Mivel a fulneki leágazás (ami kereken 450 kilométerre van Budapesttôl) után már nincs autópálya, általában az elsô 450km 4,5-5 óra, a maradék 320km pedig a másik 4,5-5 óra. Idôben tehát ott a félút távban Brno után valamivel. Érdemes este érkezni Lengyelországba, mivel akkor csendesebb a forgalom, Opole önmagában képes egy órás lenni, ha a körgyûrûn dugó van.

Üzemanyaggal is érdemes úgy gazdálkodni, hogy Lengyelországba üresen érkezzen a kocsi, mivel a legdrágább üzemanyag is 1EUR alatt van.

Most már kellô útitanáccsal ellátva várunk mindenkit látogatóba.

Az ideális autó

Május eleje óta 24000 kilométert tettem meg Csacsival. Csacsi kis fogyasztású, egész kényelmes még tizenórás utakra is, no meg végtelenül igénytelen. Tegnap hazafele kitaláltam, hogy milyen lenne számomra az ideális autó.

• Legyen dízel, 1.7 vagy 1.9 literes, öt de inkább hatsebességes. Valahol 2500 fordulat környékén szeretném elérni a 130-as tempót.
  
• Legyen kombi, a hátsó sort szintbe lehessen hajtogatni a csomagtérrel. Apró de fontos dolog, hogy a hátsó ülés fejtámláinak legyen helye valahol. Mondjuk a felhajtott üléslapban...
  
• Legyen benne tempomat, Nový Jicíntôl Budapestig négyszer kell lassítani, pedig több, mint 460 kilométer, ez pont a tempomatnak való feladat.
  
• Legyen négykerék hajtású. egyelôre nem tûnik fontosnak, de télen az a sejtésem, hogy igencsak nem mindegy. Nem az autópályán, a fennmaradó 320 kilométeren.
  
• A rádiót és mp3 lejátszót a kormányról lehessen vezérelni.
  
• Legyen benne könyöktámasz jobboldalon is.
  
• Az italtartóban elférjen egyliteres palack is.
  
• A hamutálcában legyen világítás, és az anyósülésrôl is el lehessen érni.
  
• Térképnézéshez az anyósülésen ne kelljen belül minden világítást felkapcsolni.
  
• Húzza fel az ablakot a távirányítóról.
  

Ezeknek egy része már Csacsiban is megvan, a maradékra vágyakozom. Pont ebben a hónapban fizetjük két éve Csacsit, már csak négy van hátra.

Nyuszit is elbúcsúztatták

Kedves Iskolám, jó éjszakát

"Tegnap volt a legkedvesebb kollégákkal meglepetés búcsúztató bulim. Készítettek nekem ballagó csomagot. Pogácsa, só, aprópénz, póló aláírásokkal. Egyszercsak körbeálltak a szobában, bejelentették, hogy miattam jöttünk össze és átadták. Kedves dolog volt ez tőlük, meghatódtam. Aztán megtörte a meghatott hangulatot szobatársam kedves felcsattanása: Miért, mit hittél? Biztos majd nem búcsúztatunk el"

93,0

Mióta megérkezett Nyuszi, jól tart engem, kétszer ettünk husos pirogot, ettünk tésztát nyuszibrassóival, csupa finomságot.Felfedeztük a vízbenoldódó édességeket, amik ha nem mindig finomak is, édességnek nagyon jó, plána egy złoty alatti árért.

Ennek ellenére a múlt heti méréshez képest még fogytam is fél kilót!

Skype megoldások

Eltelt az elsô hónap, aktív skype felhasználó lettem, minden szempontból, íme a tapasztalatok:
A skype behívószámomat (vagy hogy hívjam) nagyon ritkán használom. Tamás hívott rajta kétszer, Adri egyszer. Azt hittem népszerûbb lesz, talán majd ha lesz otthon net, skype, és a magyar mobilt végleg lezárom, akkor szívesebben fog mindenki azon hívni, mint egy külföldi mobilon.

A SkypeToGo számot, (egy lengyel földi szám amin keresztül a skype terhére hívhatok nemzetközi számokat) többször használtam, valószínûleg sokkal gyakrabban használtam volna ha nyuszi mindig olyan helyen lenne, ahol vezetékesen elérhetô. Amúgy arra a kevés idôre, míg nem vagyok az irodában, nemigen telefonálok többet.

Ami viszont teljes siker, az az elôfizetés. Az elôfizetés egy havi fix díj, amivel egész európát további költségektôl mentesen hívhatom. Jelenleg a teljes európát lefedô elôfizetés 5€, ennek az ára már akkor visszajött, amikor kétszer-háromszor 20 perceket beszéltünk Nyuszival SkypeToGo számon keresztül. Az itteni (céges) mobil elôfizetésemben van 200 perc hívás, ezen belül szabadon garázdálkodhatok. Ha csak azt nézzük, hogy 20 percig hív engem Nyuszi a magyaron, a roaming díj 1200 forint lett volna, nem beszélve az ô percdíjáról. Így a mobilelôfizetésben foglalt 200 percbôl és a skype elôfizetésbôl gyakorlatilag ingyen hívjuk egymást. Ha túlszaladnék a 200 percen, akkor 0,5 złoty a díj, ami 30Ft körül van. Még mindig messze jobb, mint ha a magyaron beszélnénk.

A skype SMS ára 0,396 złoty (valami perverzió folytán złotyban írja ki az árakat a skype nekem), ez kereken 25 Ft, szemben a magyar telefon 39 Ftjával, és a lengyel mobil 0,5 złotyjával.

Valószínûleg akkor fogjuk igazán érezni a hasznát, amikor Nyuszi már itt lesz tartósan, és otthoni telefonként fog üzemelni, Nyuszi pedig otthoni üzemmódban.
Meglátjuk. Ez az elsô hónap tapasztalata.

Egy év változás

Tavaly ilyenkor már nászúton voltunk, most alig több mint egy hete meg Törökországban. Mindkét helyen készült egy-egy kép rólam.
A két kép között 5 apró különbség figyelhetô meg, egyet segítek: a legszembetûnôbb a pocakom.

Lengyelnyelvlecke

Márpedig meg kell tanulni lengyelül, ennek nincs alternatívája, letöltöttem a netrôl (merô illegalitásban) mp3 nyelvleckéket, illetve találtam a kiejtésre és a nyelvtanra két dokumentumot. Hajtás után megtekinthetôk:
Kiejtési útmutató
Egy kis nyelvtan

Hamarosan kikerül egy oldaldoboz is, benne ezek és más linkek nyelvtanuláshoz. No nem mintha attól tartanék, hogy a jelenlegi lelkes olvasótábor ráveti magát és lengyelül tanul, de a kiejtés például nem felesleges. Kosciuszkó Tádé? na, na?

Lengyelnet

Érdekes a webjártasság, éppen most regisztráltam egy lengyel szájtra.Nem hiszem hogy kizárólag a csehtudásomnak, sokkal inkább a webjártasságomnak köszönhetôen pár perc alatt regisztráltam, és szinte azonnal el is kezdtem használni.

No nem valami nagy dolog, CocaCola pontgyûjtô site, pontokért lehet kapni mindenfélét. De lengyelül van :) egyetlen szót kellett csak megnéznem a szótárban, a nememet. Azt nehéz kitalálni...

Apró élmény...

Krakkó +két hét

Múlt péntektôl két hétig együtt leszünk Nyuszival, egy hétig ô lesz itt Kaliszban, egy hétig pedig én leszek otthon. A jövô héten ráadásul három napig még Nyuszi is szabadságon lesz! Egyszóval most két hét nyugalom, szerelem, alacsony kommunikációs költség következik.

Pénteken Nyuszi Krakkóba érkezett (volt egy kis kavarodás a jegyvásárlással, de megoldódott szépen) Orangewayssel. Ahhoz képest, hogy térképem nem volt, GPS pláne nem, a google maps segítségével csak fél óra kavargás és 3 telefonhívással megtaláltuk egymást.

Eltöltöttünk két órát Krakkóban, megnéztük a Wawelt kívülrôl (zárva volt), a régi városteret, aztán elindultunk hazafele. Pénzünk sem volt ott maradni, meg hajtott minket, hogy Nyuszi meglássa végre az új otthonunkat. Azért pár kép készült Krakkóban:


Szombaton délutánig aludtunk, aztán ettünk, sétáltunk egy nagyot a környéken (egy hónap alatt nem volt érkezésem megtenni ezt a kis felderítô sétát), vasárnap a belvárosban sétáltunk egyet, és hopp el is telt a hétvége.

Most pedig elkezdôdött az, ami pár éven keresztül vár ránk, én dolgozom, Nyuszi otthon vár. Persze ha lesz már net a lakásban, vagy esetleg kisbocsunk nem csak várni fog, de egyelôre vár.

Csend

Nagy csend lett az életemben. A kommunikáció a körülöttem levôkkel -biztos nyelvtudás hiányában- apró poénokra, és információközlésre szorul. Magyarul naponta kétszer-háromszor beszélünk Nyuszival, egy-két angolnyelvû telefon, és az állandó jelentéshámozás a dohányzótársam lengyel szóáradatából.Ennyi az össz zaj az életemben. Rádiót nem hallgatok, mert nem találtam még olyan adót amin több lenne a zene, mint a szöveg (mondjuk egy lengyel Petôfi). Tévét nem nézek, mert hiába van készülék a lakásban, nincs antennája. Azon a rövid úton hazafele talán éppen egy számot hallgatok meg valamelyik cédérôl.

Ezen felül csak a zajok, de én magam alig adok ki hangokat. A hallottakra pedig mind koncentrálni kell. Nem értem annyira jól az olaszt, hogy odafigyelés nélkül értsem, a lengyelre nagyon kell koncentrálni, hogy a cseh alapján legalább a mondanivalót elcsípjem hamár a mondatok rejtve maradnak elôttem, angolul pedig csak kettesben Dömével kommunikálunk.

Olvasok (sokat), nézelôdöm, fôzök, dolgozom és körülvesz a csönd. Egészen ellep, de nem fojtogat.

Ma estétôl ez két hétre megváltozik, együtt leszünk Nyuszival két hetet. Mióta összeköltöztünk két éve áprilisban, a munkát leszámítva folyamatosan, minden este együtt voltunk. Ez elôször akkor szakadt meg, amikor Stockachba mentem, aztán pedig most. Bár öt éjszakánál többet nem voltunk távol most sem, de a jóhoz könnyû hozzászokni, soknak tûnik ez az öt is.

93,5

Januárban elkezdtem fogyni valahol 110 kiló feletti súlynál.
Ma 93,5 Kg voltam.
Ez akárhogy nézzük minimum 16,5 kiló fogyás.

Linkajánló

Teljesen véletlenül találtam két blogotm ami Lengyelországgal foglalkozik:

• A Lengyelország Ma, eddig 21 bejegyzést ért meg, de szépen feldolgoz lengyel híreket.

• A másik a Lengyel-Magyar kultiblog

 Lehet hogy a cikkeiket majd ki is rakom oldalra külön dobozba.

Hat nap egy bejegyzésben

Megjártam Törökországot is, úgy kezdôdött, hogy múlt héten kedden este elindultam haza autóval, egy kicsit változtatott útvonalon mentem, megpróbáltam Opavától Nový Jicínen keresztül lemenni a cseh autópályára. Beiktattam egy kis eltévedést (elterelték az utat, de az elterelést már nem táblázták ki rendesen), szlovákiában egy félórás alvást félórás tornázással körítve, és így is csak 10 és fél órán keresztül tartott az út. A hossza sajnos újra átlépte a 800 kilométert, a nový jicíni kitérô térképen, eltévedés nélkül is 30 kilométer. Ráadásul most nem Sóskútra mentem, hanem a Barlangba, ami további 20-30 kilométer.



Hazaértem fél hatra így, fél órát még Nyuszihoz bújhattam, aztán egyedül maradtam az ágyban további három órára. Elugrottam Sóskútra az útlevelemért (egészen elszoktam az útlevéltôl ebben a nagy schengenezésben), merthát Törökország nemhogy nem schengeni, de még csak nem is uniós.

Délután ment a repülôm, Isztambulon keresztül este hétre érkeztem Izmirbe. Illetve majdnem nem, Isztambulban három repülônyi rendezetlen turista akarta három ügyintézôtôl beszerezni a vízumnak nevezett belépési matricát. A sor hihetetlen volt, a bambábbak persze akkor kezdték elôbányászni a vastagbelükbe rejtett pillepalackból a dugieurókat, amikor már az ablak elôtt álltak, a furakodók megregulázása pedig sokkal többel lassította a sort, mintha engedték volna. A belföldi járatot így futva értem el, már többször megkísérelték bemondani a nevemet is, utolsó utáni hívás volt, de elértem.

Izmirben a kliensünk autója várt, elvitt Manisába, ahol letétbe helyezett egy hotelben. Nagyon kellemes kis hotel volt, valószínûleg ide mások úticélként érkeznek, wellnesselnek, aztán vidáman kipihenten mennek haza. Én persze csak a vízszintes puha felületet láttam benne, pláne három óra alvás után (azt a némi szunnyadás a repülôn nem számolom az alváshoz). A vacsi nemzetközi volt enyhén törökösítve -vö. pulykagoulash és csirke(mell)paprikás olasz tésztával-.

Másnap a reggeli kimaradt, én azt hittem a szállodában hagyjuk a cókmókot, Döméék nem így gondolták, így amíg ôk reggeliztek, én lázasan pakoltam. Naperszeutolsópillanat.

A tárgyalás maga jól ment, kimondottan megkedveltem Dömét,értelmes, ügyes, jól vitte a tárgyalást. A cég maga pedig kétszeresen óriási élmény volt, egyrészt hatalmas, félmillió négyzetméter, az annyi mint 500 darab a mi telkünkbôl! Evente gyártanak benne 1,3 millió darab hûtôgépet. Ezek szorosan egymás mellé állítva befednének 468-at a mi telkünkbôl.

Ebbôl 500 darab, befedve, gépekkel tele	majdnem befedi ebbôl 1,300,000 darab

Az igazgató pedig egészen olyan, mint a régi cégem kliensénél (aki most újra kliensem, meg is látogattam). A régi történet itt.  Energikus, gyors, szimpatikus. Nagyon büszke a gyárára, az eredményeikre, arra, hogy máshol már ipari hulladéknak minôsülô gépekkel ôk csúcstechnikát állítanak elô. Egészen átragadt ránk is a lelkesedése, energiája. Kimondottan élmény volt az a pár óra ott, náluk.

Az ebéd, na az igazi helyi volt (már amennyire helyi egy magyar kifôzde Magyarországon): hús, joghurt, zöldségek olajban, aludtej-jellegû ital, baklava jellegû gombóc más néven. Nagyon finom volt, és egy újabb pluszpont Dömének, olasz létére mindent jóízûen evett, megkóstolt, nem hasonlította pizzához, olasz bárányhoz.

Este Isztambulban aludtunk a Swissotel The Bosphorusban. Beszarás, ilyen szép, elegáns hotelben még sosem voltam. Elôjött belôlem a hotelpatkány, körüljártam, nézelôdtem, örültem azoknak az apróságoknak, amiknek nem kellene a luxushoz kapcsolódnia, de mégsincs meg máshol. Íme képek:


A tévéhez volt egy billentyûzet, és lehetett internetezni, potom 15 Euróért, ki is használtam, pláne, hogy a telefonom lemerült már délután, így aggódtam, hogy Nyuszi aggódik. Nomeg persze dolgoztam is egy kicsit.
Egész újdonság az elmúlt fél év után, hogy egyfolytában dolgozom. Jár az agyam, csinálok valamit, teszek-veszek, levelezek. Megszerettem a céget egész gyorsan, és szeretem a munkámat is. Talán fel sem tûnt volna, ha nincs az elmúlt fél év, de azután ez üdítô.

Hétvégén lementünk Keszthelyre, villámlátogatni, mert reggel jött a gipszkarton, azt lekapkodtuk, aztán reppentünk Keszthelyre, este vissza, egy éjszaka otthon az ágyikónkban, másnap meg Nyusziszülinap a Barlangban. Majd ô biztos mesél róla :)

Hétfôn megjártam a régi-új kliensünket Jászberényben, örömet okoztam, hogy a nagy messzi lengyel cégben van egy magyar, ráadásul régi ismerôs. Aztán pedig hosszú hosszú idô után meglátogattam Isukát és kis családját. Szülinapja volt neki is (neki közelebb, éppen szombaton lett 33), picit beszélgettünk, aztán meglátogattuk a csupamosoly babáját és Mesit.

Tôlük pedig már rohantam Lengyelországba. Újfent új útvonal, most a Tátrán keresztül, megcsippentettem Csehország sarkát, és hipphopp 10 és fél óra alatt (pontosan annyi, amennyit a google mondott erre az útra) haza is értem.

Ittavége fusselvéle.

Török meló

Most nem költözünk, még legalábbis, csak utazom. Pár napra Törökországba, klienslátogatóba. Szeretek utazni :), ráadásul pénteken délben már otthon leszek, és talán még szerdán is látom nyuszit. Ha ügyi vagyok, és gyorsan hazaérek.

Érdekes munkám van, szeretem.

Állatok útközben

Kalisz és Budapest között van egy csomó város, aminek a neve a magyar fül számára aranyos. Kezdôdik Malackyval.


Nem messze utána Kúty.

Aztán már Lengyelországban Racibórz.

Közvetlenül Kalisznál pedig a baranówi elágazás.

A biztonság kedvéérttérképen is elhelyeztem ôket, hátha szerez pár perc örömöt.

Hôérzet és gyümölcsök

Itt Kaliszban nappal 34-35ºC van, nem tûnik északiasan hûvösnek, nekem mégsincs melegem.

Az tûnt fel elôször, hogy mindenki panaszkodik a melegre, én pedig a fókakabátom bôséges mérete ellenére sem szenvedek. Egyértelmûen kisebb

vagyok, mint tavaly nyáron (amikor praktikusan elmentünk egy hónapra a télbe), de még júniusban is sokkal jobban szenvedtem.

Ez valószínûleg annak tudható be, hogy ezen a héten -fôként diétás okokból- kizárólag gyümölcsön, gyümölcsleveken, no meg persze az elmaradhatatlan kólán (szigorúan lájt) éltem. A kólát kihúzhatjuk, a napi adagom állandó (legalábbis állandó, hogy 2 liter alatt ritka az a nap, amikor megállok), maradnak a gyümölcsök a gyanusítottak listáján.

Gondolom ez az inverze a téli zabálásnak, ha sok nehezet eszünk, nem fázunk annyira, na most sok könnyûtôl nincs melegem.

Kapcsolókultúra

Számomra szinte egyértelmû, hogy a villanykapcsolók lefele vannak lekapcsolva, és felfele felkapcsolva. Ha fordítva van valahol, az szinte mindig
bosszúság, az embernek emlékeztetni kell magát (fôleg ha nem látja a körtét, amit kapcsol).


Lengyelországban eddig mindenhol következetesen és precízen fordítva van, a cégnél is, otthon is, benzinkúton is.

Ez eszembe juttatta Whorfot, aki tûzbiztonsági szakértôként bôrüzemekben dolgozva rájött arra, hogy a ventillátort miért szerelik következetesen fordítva. A tûzvédelmet figyelembevéve a ventillátornak a levegôt az üzembôl kifele kellene vinni, magyarul szívnia kellene. Angolul azonban a ventillátor blower, “fújó”, így konkrét ismeret hiányában rendszeresen fújásra tették be.

Hasonlóképpen valószínûleg nekem azért annyira egyértelmû a kapcsoló állása, mert magyarul le-, és felkapcsoljuk. Ha ki- és bekapcsolnánk, ha össze- és szétkapcsolnánk, mindegy lenne az irány, fel sem tûnne.

Kis kulturális apróság.

Macik akkor és most

Nyuszi kapott pár képet Isuék tavalyi esküvôjérôl. Mellétettem egy másik képet, egy másik esküvôrôl...


a két kép közötti apró különbség nem az, hogy az egyik macit szorongató még nincs kettô :)

Mosómaci

"Unatkozik?
Vásároljon mosómedvét!"

Mosómacivá változtam, íme a kép az eredményrôl:

Szülinapi hétvége Prágában

A múlt hét végén, hétvégén Prágában randiztunk. Nyuszinak születésnapja volt, és noha nem ünnepeltünk, nem volt ajándék meg torta, együtt töltöttünk egy szép romantikus hétvégét. Azért Prága, mert szeretjük, mert kicsit a mienk, mert Kaliszból éppen ugyanúgy hat óra az út, mint Budapestrôl. Ha útbaesne, azt mondhatnánk, félúton van.

Sok sok "mintmindig" volt: Prága szép volt, mi szerelmesek, az Alpin panzióban szálltunk meg a toronynál, kolbászt vacsoráztunk a Vaclavská-n, finom söröket ittunk. Szerelmesen andalogtunk, eltévedtünk, és megtaláltuk újra a kubista kávéházat, a Slaviat, a Malá Stranát, és végre megtaláltuk együtt a várat is. Szép hétvége volt,

amiben nagyon más volt, az a vasárnap, ahelyett hogy mosolygósan boldogan hazaindultunk volna, szomorkodva búcsúzkodva indultunk, ki-ki oda, ahol most lennie kell. Majdnem Kaliszig vezettem csendben szomorúan, amíg egyszercsak nem kaptam egy emailt. Régi kolléga írt, mesélt, kicsit panaszosan. Ahogy végigolvastam, rájöttem, hogy nekem most ezerszer jobb mint két hete, hogy hiába sajnálom magam, de míg a nyuszitlan idôszaknak hamar végeszakad, ott minden változatlan.

Végre fényképek is készültek Prágában, feketék és fehérek. Kitaláltam, hogylegyen egy kicsit klasszikus, amolyan régimódi, de mégsem giccs-szépia, hanem olyan, mint gimnazista koromban... Szerintem nagyon jó ötlet volt, tetszenek a képek :)

Elmúlt még egy hétvége, egyre közelebb van, míg végre újra teljesen együtt lehetünk, és nem is akármilyen hétvége volt.

Lengyel meló olasz meló

Az olasz fiúk angoltudása hagy némi kívánnivalót maga után.

Ahelyett, hogy megtanítanám ôket angolul, inkább olaszozok picit. Egész jól elkonyhaolaszkodtam eddig is: olasz konyha, konyhaolasz, konyhamalac mikor mi kell.

Ez itt fent egy, van mégegy, meg már egy harmadik is. Természetesen szigorúan tiszta forrásból. Ki látott már piszkos netkapcsolatot.

Ház

A múltkori képsorozatból kimaradt a ház kívülrôl, tegnap csináltam két képet:

A ház kívülrôl, a játszótér felôl (mert az is van)

A legfölsô szinten az a két ablak néz a hálószobába be. A (bentrôl) jobboldalit elrontotta a tegnapelôtti vihar, ha bukón van, néha meggondolja magát és négy sarokból egybe kapaszkodik

Hétköznapok

Noha az újdonság varázsa még messze nincs múlóban, még az egyedülléttôl is inkább szenvedek, mint megszokjam, szépen lassan kezdem megérezni az ittlét hangulatát.
A munkakörnyezet még mindig olyan, mint amire számítottam, amire vágytam. Pezseg, hangos, de a legnagyobb problémák és a legkisebb zavarok között is nehéz különbséget tenni. Ma derült ki, hogy annak ellenére, hogy mindenki kilencre jár, azt is mondták nekem a többiek, hogy kilencre kell jönni, valójában fél kilencre kellene. Tulajdonképpen bele van építve a késés a létbe.

Úgy tûnik Döme lesz az elsô fônököm, akit tisztelni is fogok. Értelmes, jól vág az esze, még a többnyelvûség korlátain át is tökéletesen értjük egymást. Annyira más itt minden, annyival kellemesebb ez a lazaság, hihetetlen mennyivel jobban érzem magam a bôrömben, mint az elmúlt fél évben. Fôleg annak tudatában, hogy nyuszitlanul sem sokáig kell már lennem.

Ezidáig a hétvégi ideoda robogást hevertem ki, ma reggel már egészen frissen ébredtem, holnap már valószínûleg vasaltan fogok kilépni az ágyból. Aztán már csak kettôt kell aludni egyedül, és Prágában találkozunk Nyuszival.

Most már majdnem egészen jó nekem.

A lakás

Végre megvannak a képek, Kisnyuszi a hosszas kerti tevékenykedésem után letöltette velem ôket, íme:


Pár kép a lakás belsejérôl, illetve a látványról az ablakokból, az egyik a tumblr-en megmutatott látkép egész pontos mása :)

Apróságok

Elhelyeztem a térképen pár fontosabb helyszínt :) aztán ez majd még bôvül ahogy jönnek a történetek.Egyelôre a Tesco, a munkahelyem és a lakásunk kapott helyet, nomeg a tízperces útvonal.


Nagyobban ITT nyílik

Elsô napok

12 óra alatt értem ide, az idôjárás pedig nem kedvezett nekem, cefet meleg volt, a légkondiból pedig elillant a gáz. Amint beestem a céghez elôadtam, hogy nekem zuhanyzó kell, nagyon. Dömétôl megkaptam a lakás kulcsát, Silvio elvitt engem a lakáshoz, én meg beestem a zuhanyzóba, és csak folyattam magamra a meleg vizet.

A lakás másfélszobás, újépítésû, tipikus lakóparklakás, kellemes. Majd jönnek fotók, csak többszörösen akadályoztatva voltam.

Pancsi után visszamentem a céghez, megkaptam a laptopom, az íróasztalom, egy halom keresztnevet, amire nem emlékszem, meg némi információt. Este nyolc körül elindultam haza -a Tescon át, ami egy lépésre van a lakásunktól- ettem, aludtam.

Könnyû lesz megszokni, hogy 10 percre lakom a cégtôl, és 9 körül kell beérni. Ma is okosodtam, az elsô pár hétre kaptam három prodzsekt, amikkel prodzsekhetek. Az egyik -nem meglepô módon- a csôgyár beruházás, a másik ugyanaz mint eddig -IT okoskodás, a controllerrel okoskodás-, a harmadik meg key account, persze pont két olyan cég, akikkel jól elmérgesedett a viszony.

Viszont muszáj lesz megtanulnom rendesen olaszul, ezek a fiúk becsülettel nyûvik az angolt, de nekem is jobb, ha ehelyett inkább megtanulok annyira, hogy azt tudjam mondani, amit szeretnék, és ne azt, amit tudok.

Most gyorsan elhadarva ennyi... aztán még jön mindenféle...

Búcsú

Egyszercsak mindenki összecsôdült, leültettek középre és elbúcsúztak tôlem. Májusban volt hét éve, hogy beléptem a cég kapuján, holnap lesz utoljára, hogy kilépek rajta. Életem elsô igazi munkahelye volt, mindaz, ami most kecsegtetôvé tett az új cég számára itteni tapasztalat. Ellestem olyan emberektôl, akik most ittmaradnak, együtt szereztük meg másokkal, hoztam is magammal, és viszek is sokat.

Finoman búcsúztak, figyelmes ajándékkal, egy lengyel-magyar-lengyel szótárral, egy útikönyvvel és két szép pólóval, amit mindenkinek az aláírásával díszítettek. Hét év nevekben, és a jövôm könyvekben.

Meghatódtam, most éreztem igazán, hogy ez lezárul. Nem csupán abbamarad, kicsit hosszabb idôre eltûnök, hanem vége. Várhatóan nem az utolsó voltam, aki a közeljövôben elmegy, de az elsô. Megkezdtem a sort, és ha vissza is nézek hónapok múlva, nem hiszem hogy ugyanazt látom, mint pár hónapja. Olyan pillanatkép ez a póló, ami valószínûleg soha meg nem ismételhetô.

A könyveket pedig sokat fogom forgatni. Meg kell ismernem az elkövetkezô éveim helyszínét, nyelvét. Jól megragadták ezt, szép és finom ajándék. Köszönöm.

Konkrétumok

Körvonalazódnak a konkrétumok, július elsején valahogy kivergôdöm, Döme, az új fônököm ott lesz 2 napot, aztán legközelebb valamikor a messzi július közepén.

Lesz két napunk arra, hogy lefektessük az együttmûködés alapjait. Az elôzetes megbeszélések alapján ki kell mennem Olaszországba 3-4 napra, aztán újra Kaliszba, remélem minél több Sóskút esik a két esemény közé.

Nagyon pocsékul érzem magam mindenestül, munkakedvem nincs, legszívesebben nem csinálnék semmit. Semmit. Viszont lassan már rettenetesen unom magamat, a nyavajgásomat is. Ahogy Koky szokta mondani, terhemre vagyok.

Lomonyuszi

Tennivalók

Elég sok olyan apróság van, amit hónapok (néha több, mint egy éve) halogatok, de igazán megoldhatónak tûntek ilyen-olyan rövidítésekkel, vagy éppen olyanok, amiket nem is halogattam, de úgy állítottuk be, hogy az itthoni életünknek feleljen meg.
Ez most a második nagy változás lesz egy éven belül. Lassan sikerült mindent az új, sóskúti címünkre küldetni, a 2007-ben megváltozott telefonszámomra (na arra is csak majdnem mindent), és most találhatjuk ki a módját, hogyan legyen elôször nélkülem, aztán majd Nyuszi nélkül is.

A ház rezsijét át kellene állítani csoportos beszedésre, a fogyasztásokat diktálósról átalányra, a postánkat átirányítani a barlangba, azokat a bankszámlákat, amiket nem használunk megszüntetni, a mobil elôfizetésemet feltöltôkártyásra (minek fizessek havidíjat havi két napért), az összes hitelkártyát végre az új számra, a locsolást automatizálni kellene, a fûnyírással megbízni valakit, kocsit el kellene vinni szervízbe. És mindezek még csak a karbantartás-fenntartás apróságai, egy részük egészen olcsó, másik részük még drága is.

Sürgôsen meg kell oldani, hogy mindkettônknek legyen laptopja (tudom, tudom csak meg kellene javítanom Nyusziét), jó lenne egy olyan GPS, amiben van térkép, kicsit egyenesbe kellene hozni az anyagi helyzetünket, mert távolról elég nehéz a hitelkártyák közti játék, bár ha a forint gyengül egy kicsit tovább, az új fizetésemmel ôszre sikerülhet.

Ez nem egy épületes poszt, de lesz mire linkelni, amikor jönnek a megoldások sorban :)

Skype trükk

Körülnéztem a Skype kínálatában, és két felfedezésre jutottam:

1. Végre magyar számot is lehet venni Skype in-re
2. Lehet továbbítani Skype hívást mobilra

Eszerint, ha veszek egy magyar skype számot (évi 60 USD), akkor itthonról mindenki helyi hívással tud hívni, veszek odakint egy lengyel mobilt, és arra továbbítom a hívásokat, így csak a Skype elôfizetést kell fizetnem (havi 7.95 USD), és nem visz csôdbe a hazai hívás. Ez mai áron havi 2500 Ft.

Ugyanezt visszafele (lengyel földi szám, magyarra továbbítás) is megcsinálhatjuk nyuszinak, és voilá, havi 5000 Ft-ért helyi hívással hívhatjuk egymást.

Ráadásul ha valamelyikünk gép elôtt van, akkor már a másik mobiljára a havi elôfizetéssel telefonálhatunk, tehát kvázi ingyen.

Az már csak egy külön plusz hozzá, hogy van két skype telefonunk, egy mazzagatlan és egy mazzagos, így gép mellôl szuper kényelmesen tudunk hívni.

Tudom, hogy felfedeztem a csôben a lukat, de mégis örömmel tölt el, hogy ez így fog mûködni. Ha fog :)

Lengyel meló

Nehéz döntés volt. Azért is, mert mindketten megnéztük saját szempontból, a másik szempontjából, kettônk szempontjából, ház szempontjából, jövô szempontjából, meg sem született gyerekeink szempontjából és végül már azt sem tudtuk, hogy a sok majdnem, meg mindegy, meg talán jó és talán kicsit nem jó között hol a végeredmény.

Nem fogom részletezni, talán már össze sem tudnám szedni a sok gondolatot, amiket a hónapok során egyberaktunk.

Nekem karrier szempontjából egyértelmûen pozitív, élni mindegy hol élek, amíg lunával, a házat sajnálom, de áll ötven éve, ez nemigen fog változni az elkövetkezô pár évben.
Lunanyuszinak korántsem ilyen egyértelmû, de mindenképpen úgy tervezte az életét, hogy a karrierét megszakítja babázással, kétszer is, háromszor is. Megpróbáljuk hogy ez a mostani megszakítás egybeessen azokkal a tervezettekkel, ezzel 4-5-6 év lengyel meló mellett neki is lehet az elképzelthez hasonló élete. Ha sikerül. Ha nem, akkor aggódom miatta. Távol leszünk Magyarországtól, mert 10-12 óra vonat vagy autóút az elég sok, mégis túl közel ahhoz, hogy a hely egzotikuma megragadja, és önmagában érdekes legyen.


Persze mindezen félelmek és aggodalmak mellett nagyon sok pozitívuma van. A hely szép, sôt, fotogén. Az árak 25-30 százalékkal alacsonyabbak, mint itthon, a bérem kint magasabb lesz, mint jelenleg kettônké együtt. Anyagilag megérné, csak a többletet nem tudjuk úgy, és oda elkölteni, mint azt teszzük egy éve, nem tudjuk a házunk építésére, szépítésére fordítani.

A munka olyan lesz, mint amit korábban hat évig végeztem, végre újra termelésben dolgozhatok (ehh...végre hat hónapja nem dolgozom csak termelésben, de máris mintha évek teltek volna el), újra latin lesz a fônököm, ami másnak a pokol, nekem viszont lételemem az a laza vibrálás, ami körülveszi a munkájukat. Nekem, nekem, nekem. Igen, nekem ez jó lesz, az életem nem itthoni fele boldogabb lesz. Talán lunanyuszi ezért döntött úgy, hogy menjünk, pedig igazán nem akartam ilyen választás elé állítani.

Tegnap felhívott Juan, fônököm volt, vagymi, ô volt az utolsó a dél-amerikaiak közül, akit kitettek a cégtôl (egész pontosan valami hihetetlenül undorító módon kigolyózták). Felhívott, és gratulált az új állásomhoz, gyorsan terjed a hír. Tulajdonképpen mindenki gratulált, hogy el tudom hagyni a céget, ami ha mást nem, azt jól mutatja, milyen hangulatot sikerült generálnia annak a két szerencsétlen ügyvezetônek.

Lesznek kényelmetlenségek: amíg Nyuszi utánam nem jön, meg kell oldani a kommunikációt, amíg nem beszélünk lengyelül ki kell tenni magunkat a hihetetlen mértékû ellenállásnak, amit tapasztalataink alapján a kalisziak mutatnak az idegen nyelvekkel szemben. (Azért az meglepô, hogy egy trafikban azt se értsék meg, hogy two boxes of red gauloises please, ebbôl szerintem a red, a two alapszókincs, a gauloises pedig a kínálat része volt) Meg kell szokni, hogy a hazatelefonálás nem a mobil felemelését jelenti, hanem procedúra már ha nem akarjuk azt a kevés surplust kommunikációra költeni.

Aztán meg a babázás (ha, és ej be jó is lenne), sehol a közelben egy nagymama, dédmama, nagynéni, nagybácsi (mármint a leendô kis mongúzok szempontjából nagyok és dédek), a kommunikációs nehézségek a gyerekorvossal, és még mennyi minden, amire nem is gondolunk. Viszont ha tényleg 4-5-6 évben gondolkodunk, saját tapasztalatból tudom, igen jó dolog ha az ember gyerekkorától tudja, léteznek más nyelvek, tudja, milyen idegennek lenni, lehet idegennek lenni, a nyelv amit beszélsz csak egy a sok közül. Ha meg nem is tanulja a nyelvet, de ez a tudás igen értékes.

Még sorolhatnám, fogom is, de majd tapasztalatból. Itt. Mert ez a blog erre való.