Egy hosszú hét

Amikor elindultunk haza még nem tudtuk meddig maradunk. Számomra túlzott optimizmusnak tûnt az, hogy a hónapok óta húzódó üzletet pont azon a héten sikerülne megkötni, amelyiket kínjukban kijelöltek volt fônökeim. Aki már látott rámenôs olaszt (bôrkabát és széles mosoly nélkül kell elképzelni, elvégre nem ágyba akarta csábítani a németeket) az el tudja képzelni Döme mi mindent meg nem tett azért, hogy az a két teszetosza párosujjú végre aláírja a papírokat. Én a puszta jelenlétemmel gyakoroltam nyomást, elmentem a volt munkahelyemre, és kérdeztem. Aztán üldögéltem a recepción, beszélgettem volt kollégákkal, üldögéltem, és ha németet láttam kérdeztem. Hétfôn is, kedden is. Aztán egyszercsak csodák csodája aláírták a szerzôdést, és onnantól minden olajozottabban ment.



Szóval pénteken elindultunk, elôször kilenckor, aztán tettünk egy visszafordulót a telefonomért, és tízkor már tényleg hazafele mentünk. Szerencsétlenségünkre éppen éjfélkor kellett volna tankolnunk, amikor viszont minden benzinkút éppen pauzált húsz percet, el is telt vagy negyedóra míg találtunk egyet, ahol kiszolgálhattuk magunkat. Csehországban Olomouc után viszont már ólmos fáradtság vett rajtam erôt, megálltunk aludni egy kicsit, amibôl másfél óra lett, majd újabb másfél óra után még aludtam három órát Szlovákiában is. (ki gondolta volna, hogy kettôt kell aludni míg hazaérünk Lengyelországból), így valamikor dél körül érkeztünk Keszthelyre, éppen idôben hogy mehessünk születés- és névnapokat ünnepelni. A szombatból gyakorlatilag három emlékem maradt:
1. egy Mol kúton valahol Nyugat-Magyarországon három vállalkozó beszélgetése "mondom az ügyvédúrnak, hát milyen kamuk számla, hol van itt kamuk? az meg aszondja ha nem kamuk, akkor is tartozom 19 millióval"
2. némi némabeszédes kisérlet után Erzsimama névnapi ajándékát két puszival átadom Janipapának
3. Az ölemben lunapapa által kreált zseniális nokedlit tartalmazó vájdlinggal merek magamnak a pörkölthöz
+1 Valami vicces filmet néztünk lunaöcsivel, amit szívesen ajánlanék, mert nagyon jókat nevettem rajta, de se arra nem emlékszem mirôl szólt, se arra mitôl volt vicces.

Ezen felül aludtam. Vasárnap végre összehoztunk egy nagyon régen várt eseményt, elmentünk Tamásékhoz látogatóba. Igazából ôk törték meg a jeget, ellátogattak hozzánk három hete. A látogatásokhoz úgy tûnik ki kellett költöznünk Kaliszba, valahogy a Sóskút-Solymár távolság kevésnek bizonyult ahhoz, hogy találjunk alkalmat. Nagyon jól éreztük magunkat, kaptunk finomat enni, játszottunk is, beszélgettünk egy jó nagyot. Nagy örömünkre szimpatikusak voltunk Tamásék gyerekeinek is, amire a legjobb bizonyíték, hogy akarnak még látni minket, no meg nekünk is nagyon tetszettek, úgyhogy mennénk is. Csak azt nem tudom hova költözzünk még messzebb, hogy ez meg is valósuljon.

Vasárnap este hazataláltunk Mamamackóhoz.

Hétfôn voltam ugye Tatabányán, aztán felavattuk Forest albérletét. Csaptunk egy igazán aljas estét, aminek a vége belenyúlt az elsô buszok indulásába, az igazi vége meg talán még a csütörtökbe is belenyúlt.

Kedden újra Tatabánya, Lindát boldogítottam. Tatabánya után hazafele (ez a negyedik haza, Sóskút) kanyarodtam, ahol a bocsok éppen nagy erôkkel padlóztak a konyhában. Amikor elkezdtük lerakni Zdrumival (ohh naívak, csak úgy nekiálltunk a szoba egyik oldaláról, és huss pakoltuk lefele) már látszott, hogy nagyon szép lesz. Idôközben kiderült némi szintezési probléma, hiába szedtük fel az eredeti padlót a korábbi elôszobában, és betonoztuk újra, a szintkülönbség megmaradt. Papánk aktív segítségével kiszintezték a bocsok a két szobát, lerakták a párnafákat és amint a betonpamacsok (a szintezés eszközei) megkötöttek, kezdôdött is a padlózás. A szegeléssel kapcsolatban már sok elmélet volt, kell -e, megtartja -e magát, ha kell mennyi kell. Mindenféle alternatív és homeopátiás szegelési elképzelés után az igazság a klasszikus szegelésben volt, ahol csak lehet kell szög, ráadásul bele a nútba szépen ferdén. Engem lenyûgözött, egyrészt az életben nem csináltam volna így (már amikor elôször hallottam megrémültem), másrészt a bocsok hihetetlen türelemmel és precizitással csinálták. Nagyon szépen dolgoztak együtt, egy jó ideig tulajdonképpen csak álldogáltam és néztem ôket, nemigen kellett még két kéz hozzá. Aztán megmutatták, hol tehetem hasznossá magam, meggyógyítottam az izzásig felfûtött radiátorok csepegô szelepeit (és igen, hólyagosra égettem az ujjamat vele), majd kis téblábolás után feltaláltam a spaniferrel megfeszített padlólécet. Namerthogy a bocsok nem elégedtek meg a padlólapok összetolásával, konkrétan nullás hézagot akartak minden léc közé, amikor a maximalizmus találkozik a faipari tûrésekkel, oda bizony nagy erôk kellenek. Szemmel láthatóan a nútok és féderek bemarásakor a marósoknak volt egy 0.1-0.2 mm-es tûrésük egy lapon belül. Ez egy négyméteres szálon 7-8mm-es nútszélességben elég normálisnak tûnik ipari szemszögbôl. Bocs szemszögbôl azonban nem, úgyhogy ha kellett egy lécet akár két-három helyen is megfeszítettük a spaniferrel, hogy az ott is tökéletesen zárjon. Mitagadás, gyönyörû lett.

Miközben tébláboltam és segítgettem befutott Tamás is, rácsodálkozott a bocsokra és a padlózásra, beszélgettünk egyet, és ment is tovább. 

A padlózás jól belenyúlt az éjszakába, valamivel éjfél elôtt értünk haza.

Szerdára (Tatabányán újfent) már kezdett körvonalazódni, hogy pénteken annyi hónap próbálkozás után tényleg elindulhat a régi üzemem az új felé.

Csütörtökön elmentünk vírust venni magunkhoz, nehogy megkapjuk a malackórt.

Pénteken egész nap Tatabányán játszadoztunk kamionrakodósat, és megint megtapasztalhattam, hogy a káosz addig tart a cégnél, amíg a vezetôség vezet. Amikor a vezetôség kellôképp kivezette magát és önnön nagyságával eltelve hátradôl, nos akkor kezdôdik a munka, ami viszont már megy mindenkinek. Lettek kamionok (mindegyik lengyel, úgyhogy csillogtathattam a nemlétezô lengyeltudásomat), a fiúk fel is rakták gyorsan, hatékonyan. Az elsô kocsi reggel fél tízkor állt be, az utolsó este hétkor ment el. Utána még kávéztunk egyet Tamással, aztán már mentem is Foresthez. Foresttel csaptunk egy nosztalgiázós Ráday utcahossz evôset-ivósat. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ami olyan nagyon jó mókának tûnt 4-5 éve, az még mindig ugyanolyan jó móka.
Persze ahogy azt kell, belenyúlt az éjszakába, nomeg a kocsit is ott kellett hagyni (etekintetben öregszem, nem kockáztatom a jogosítványom és mások testi épségét) aminek a másnapi ébredés-indulás látta kárát, így Mami születésnapját két órás késéssel kezdtük megünnepelni. Hamarosan bekövetkezô 89. születésnapja alkalmából elvitük ebédelni a Ráday utcai Trattoriába, megajándékoztuk történelmi regénnyel, nomeg örömet szereztünk a látogatásunkkal.

Mami után, hamár a városban voltunk meglátogattuk Kicsibocsot az Augustnál, ahol sütihordóként szolgál, ettünk is két Augustus sütit, Lunanyuszi azt a sütit ette, amit a hálás utódok Elemér bácsi 80. születésnapjára csináltak (E80, és ez nem azt jelenti, hogy sok benne a konyhasó, hanem hogy Elemér bácsi 80 éves), én egy tíz évvel késôbbi modellt teszteltem, ami XC néven fut (Elemér bácsi 90. születésnapja alkalmára kreált pempô). A 80. születésnapjára még rendes sütit csináltak, a 90.-re pempôt, szerintem valahol a kettô között veszíthette el a fogait, viszont cserében kialakult a római számok iránti vonzódás. Sajnos zárás elôtt értünk oda, így hamarosan el kellett hagynunk a terepet, bár Kicsibocs amúgy is nagyon dolgozott.
Kicsibocstól átmentünk a Párisi Nagy Áruházba, vettünk egy halom könyvet, ittunk egy kávét és megállapítottuk, hogy a mûvelt pesti értelmiség úgy megy át a könyvesbolton a csini kávézóba, hogy sikeresen megállja a könyvvásárlást. Pedig két kávé áráért már egy Saramagot lehet kapni, és nem Saramago akciós.

Vasárnap pedig hajnalok hajnalán megindultunk haza Kaliszba, pihenni egyet. Vittük magunkkal Filét a volt cégemtôl, utánunk egy órával jöttek Tamásék, két órával mögöttünk meg a szerelô fiúk. Együtt nyolcan megleptük a helyi KFC-t, megpróbáltuk kifosztottani a csirkeállományukból a kalisziakat, de jobbak voltak nálunk. Ellenben bucira ettük magunkat. Este nyolckor idôutazásban vettünk részt, a nôk a pult mögöttbôl a fônöknéni adta ki a lakását a szerelôfiúknak, egy hamisíthatatlan és ennek következtében hamisítatlan felturbózott lakótelepi lakást.