2009. október 30., péntek

Lengyeltejek - Mleko

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a második rész.
Eddig megjelentek:

2009. október 23., péntek

Lengyeltejek - Maślanka

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most az elsô rész, a...

Októberi hazautazás

Mindenféle munkaokokból, meg ilyen-olyan más okokból, meg végre, meg nahát, meg nocsak, szóval mindent mérlegelve és egybevéve hazautazunk.
Volt az úgy, hogy 23-án megyünk, volt az már mindenképp, de a mostani legutolsó verzió szerint, ami talán már végleges...

2009. október 17., szombat

Orosz hússaláta

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta."
Mindenféle munkaokokból kifolyólag tegnapelôtt egy luxemburgi, egy német, egy görög, és négy olasz társaságában vacsoráztam Lengyelországban egy olasz étteremben. Ketten argentín steaket ettünk, én török kávét kértem a desszert mellé. Angolul beszéltünk.

2009. október 16., péntek

Közúti élmények Lengyelországból

Mivel már Tamás is hiányolta a bejegyzéseket -pedig ô aztán igazán nem nagy barátja a webkettônek-, gondoltam megemberelem magam, és rendesen írok. Téma van bôséggel, csak idôvel és erôvel nem vagyok eleresztve.
Ugyan még csak három havi tapasztalat van mögöttem lengyel közutakon, de többezer kilométert vezettem már közutakon, jártam a fôvárosban, mindennap vezetek egy kisvárosban. Éjjel, reggel, este, csúcsforgalomban, mindenbôl láttam már egy keveset.

Ami már elsôre feltûnik, a gépkocsipark kora: lényegesen magasabb, mint otthon, nem tudom megállapítani hogy korukhoz képest milyen állapotban vannak, de korántsem látni annyi új autót, az otthon lassan megszokott felsôkategóriából (nagyaudi, mercedes, volvo) pedig elvétve látni, újat még ritkábban.
Ami elsôre nem annyira feltûnô, azonban már a második hónapban érdekesnek tûnt, a nôi vezetôk aránya.

2009. október 15., csütörtök

Blogátalakulás

Az egész úgy indult, hogy szerettem volna még egy oszlopot, mert a mindenféle aranyos avagy hasznos okosságok nem fértek már el rendesen jobboldalt. Mármint a blogon a jobboldali oszlopban, azok az aranyosságok és hasznosságok, amik eddig is ott voltak, de nem kaptak kellô figyelmet tôletek. Sorolom is, hátha az, hogy most szem elé kerültek még nem lenne elegendô hogy vadul kattintsatok is.

Sorolás elôtt azonban jár a reklám annak a remek lapnak, ahonnan ezt a templét le- majd feltöltöttem:


Most pedig a bemutatkozás, hogy ki mindenki van itt oldalt:

2009. október 9., péntek

CAD alternatívák

A cégnél felmerült a szükség egy CAD programra, mégsem lehet, hogy rajzolnunk kell, és ne legyen egyetlen legális CAD a cégnél. Miután a fônöki beleegyezést megkaptam elmentem az Autodesk AutoCad oldalára, kerestem egy resellert, és több helyen is azzal találkoztam, hogy 4-5000 dollár egyetlen licenc ára. Mivel azonban korábbi világuralmi tervérôl letett a cég, és mégsem alkotjuk meg újra sem az Apollokat, sem a Macskafogót, valami értelmesebb és olcsóbb alternatíva után néztem.

Mindenképp olyan kell, ami tud dwg-t olvasni és írni, tud pdf-be exportálni, beszél angolul, nem kell neki folyékony nitrogén hûtésû szuperszámítógép, és olcsó.
Ezekkel a szempontokkal vágtam neki a netnek, és nem meglepô módon találtam is pár ilyet:

2009. október 5., hétfő

Skype lét

Minden reggel az elsô dolgom, hogy elindítom a gépem, az emailkliensek sorát (egyet a saját címemnek, egyet a cégesnek), a következô pedig a skype. Két hónappal ezelôtt írtam ezt a bejegyzést:
"Ami viszont teljes siker, az az elôfizetés. Az elôfizetés egy havi fix díj, amivel egész európát további költségektôl mentesen hívhatom. Jelenleg a teljes európát lefedô elôfizetés 5€, ennek az ára már akkor visszajött, amikor kétszer-háromszor 20 perceket beszéltünk Nyuszival SkypeToGo számon keresztül. Skype megoldások."
Ezt a sikert azóta megtöbbszöröztem, akirôl tudom, hogy elérhetô vezetékes számon, azon hívom, cégesen is sokszor használom, hiszen annyira mindegy, hogy a telefont emelem fel, vagy a skype telefont. Érzelmileg azt adja, amit otthon a mobiltelefon: nem érzem magam elzárva, bármikor felemelhetem a telefont, és teljes nyugalommal hívhatok bárkit.

2009. október 4., vasárnap

Elégedett ügyfél

Az egyik bankszámlám a CIB-nél van, eredetileg az IEB-nél nyitottam az ebroker számlájuk miatt, aztán egyszercsak CIB lett, én meg megtartottam. Mióta megszüntettem az OTP számlámat, ezt használom a mindennapi élet költségeire. Mivel a fizetésemet euróban kapom, de a költségeink jó része itt van, felhívtam ôket, hogy megkérdezzem, mégis miként lehetne euró alapú számlát nyitni, ne kelljen kétszer fizetni az átváltásért.

2009. október 3., szombat

Harmadik hónap

Július 2-án kezdtem dolgozni itt Kaliszban, pénteken volt éppen három hónapja. Annak ellenére, hogy eredetileg csövet gyártani jöttem mindent csináltam már, kaptam saját vevôket, akiknek az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozom. Annyi táblázatot gyártottam, amennyit hat hónap alatt nem amikor éppen controllerként dolgoztam még otthon, de az a tény, hogy ezeket elolvassa a fônököm, hogy érdemben szól hozzájuk, hogy javít rajtuk a jobb érthetôség és pontosabb tartalom kedvéért sokkal értelmesebbé teszi még azokat azokat az órákat is, amiket elvetélt ötletek táblázatba foglalásával töltöttem.

Már nem tudok a németekre haragudni, magam mögött hagytam az egészet, számomra elmúlt, és amikor régi kollégákkal beszélek sem tudom felidézni azt a haragot, csalódottságot amire már csak szavakban emlékszem. Sôt ha nagyon hurráoptimizmussal akarok visszatekinteni, sosem szántam volna rá magam arra, hogy itt dolgozzam, ha nem teszik olyan rosszá az ottani munkakörülményeket.