2009. november 25., szerda

Egy pirogért alig balatonnyira - Łodż

Kalisz Lengyelország kellôs közepén van, nomeg a világ kellôs közepén is, de ezt aki nem hiszi lépje le, ellenben Kalisz Lengyelországon belüli pozíciójához elegendô térképet ragadni.
Mivel a kellôs közepén van, ezért egészen úgy tûnik, hogy semmi sincs messze, ez valójában azt jelenti, hogy minden cefet távol van otthoni mérték szerint. Viszont mi már otthon sem tartottuk be a közel és távol szabályait, és ez még tovább romlott attól, hogy alig 800 kilométernyire költöztünk. Bár azt nem hittük volna, hogy a tibeti buddhisták már elkezdték kiépíteni az utat Kalisz és Lhasa között, mégis 16 kilométer hosszan már ellátták az utat imazászlókkal.
Szóval enni egy pirogot Łodżban nem tûnt akkora marhaságnak.

2009. november 16., hétfő

Blogátalakulás - újabb feed jobboldalt

A blogátalakulás után jobboldalra kikerült a blogérdekességek doboz, aminek idôközben lett pár új lakója.
Hajtás után részletek...

Lengyeltejek - két nem lengyel tej

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most az ötödik -rendhagyó- rész.
Eddig megjelentek:

2009. november 11., szerda

Lengyeltejek - Śmietana

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a negyedik rész.
Eddig megjelentek:

2009. november 9., hétfő

Pipavers

Az elôzô bejegyzésemben nagy sikert aratott a pipavers, ezen felbátorodva megkerestem a másik kedvenc pipaversemet. Ez kiváló alkalom volt arra is, hogy megtudjam ki írta, mert ezt valahogy nem sikerült megjegyeznem.

Mielôtt a vers következne íme egy kis elemzés róla, amit Kovács Sándor Iván a Magyar Irodalomtörténeti Folyóirat az IRIS fôszerkesztôje írt (teljes írás emitt):

A pipárul “olasz formára” írt “sonetto” a magyarországi szonett-próbálkozások után (van közöttük német és francia nyelvû is) az elsõ épkézláb kísérlet. Turóczi-Trostler József impozáns hátteret festett “a legvirtuózabb román forma” varázsán töprengõ Faludi sonettója mögé, a nagy európai “szonettjárványoktól” a “dohányversek”, “pipadalok” divatozásáig (egy XVII. századi pipadalt J. S. Bach muzsikája halhatatlanított). Magyar földön ezek ismeretlenek voltak, csak a tubák passziója volt ismert. Rákóczi, Mikes, Bercsényi vagy Buga Jakab közkuruc mind megszállott dohányosok. Rodostó hajnali miséi után – mint Mikes utal rá – a bujdosók a Szent Tubáknak áldoznak közös dohányzással a fejedelem fogadótermében. Kiss István velencei megfigyelése: az olasz lekukorodó még nagydolga végzése közben is tubákolgat. Hermányi Dienes szerint azzal is civilizálni kell a XVIII. századi Erdélyt, hogy a pipások nem köphetnek a földre. A pipás helyzetébe való belehelyezkedés szinte bensõséges örömû; egyszersmind a gyóntató leckéje.
Most hogy már a kellô felajzás megtörtént íme a vers:

2009. november 8., vasárnap

Térképek

Az elmúlt hónapok során jópár térképet alkottam, némelyeket Kaliszról, többet az utazásokról, egyet a képekrôl. Ezek méltatlanul elvesznek a bejegyzések folyamában, gondoltam hát csinálok nekik egy felsorolást, és egy linket a felsô sávba, hogy bármikor könnyen elôbányászhatóak legyenek ezen a bejegyzésen keresztül.

2009. november 6., péntek

Pipa

Újra saját irodám van, amiben egyedül vagyok. Csukható ajtóval, nyitható ablakkal, ráadásul egy gyors körkérdés után kiderült, hogy a kollégáimat nem zavarja a pipafüst.

Újra pipázom hát, és nagyon örülök neki. Az irodai dohányzásnak, a pipának, az illatnak, mindennek. Ennek örömére megkerestem kedvenc pipásversemet.

2009. november 5., csütörtök

Nekem a Gellérthegy a Himalája.

Forest Lisszabonba utaZott. Mondta hogy mennek, van kint ismerôse, meglátogatják nomeg Lisszabon. Kicsit furcsállottam, minek megy az ember fia Lisszabonba, pláne kedvest utaztatni, nincs ott semmi csak arabok meg homok. Gondoltam a tevék vonzzák meg a meleg.

2009. november 4., szerda

Lengyeltejek - (Maślo) masło

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a harmadik rész.
Eddig megjelentek:

2009. november 3., kedd

A pihenés fáradalmai

Megünnepeltük Fabio születésnapját, aki most már büszke tulajdonosa Vincenzonak a plüsstehénnek (A new friend! kiáltott fel, amikor odaadtuk, majd megbeszéltük hogy a tehén lány), majd elindultunk haza hétfô este. Hazaérkeztünk kedden reggel, egész éjszakai autókázás után (bevallom egy órát szunytam az egyik szlovák parkolóban). Megállapítottuk, hogy ha levonjuk az egy órás alvást nomeg azt a húszperces kitérôt, amit a sûrû ködben, sûrû káromkodások közepette tettünk az olomouci lehajtó eltévesztése után, nos ha ez a másfél óra nem lett volna benne, akkor szupergyorsan hazaértünk volna.