2009. november 4., szerda

Lengyeltejek - (Maślo) masło

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a harmadik rész.
Eddig megjelentek:

Maślo Masło
A maślo masło rokonsága hangzás alapján a maślankával letagadhatatlan, ami az író avagy miafene kérdéshez újabb adalék, ugyanakkor véletlenül sem keverhetô össze a kettô. A maślo masło ugyanis kis tömbökben érkezik, sárga, szilárd, és vaj. Az itteni konyhamûvészeti kisérleteink központi eleme lett az olajok felváltása vajjal, kisérleteztünk vajban pirított kenyérrel (fokhagyma bedörzsöléssel), vajban sütött padlizsánkarikákkal, vajat tenni minden alá fölé és mellé. A vaj nagyon finom dolog, igazán szomorú, hogy otthon ennyire elnyomta a margarinmánia.
A mellettünk lévô kistescóban a tejtermékek pultja nagyobb, mint a budaörsi nagytescoban, és ebbôl a vajak és margarinok tekintélyes részt foglalnak el. Egyik legelsô élményem -amikor még egyedül voltam itt- a habosított fokhagymás vaj, amit sajnos azóta sem találtam meg újra. Jól láthatóan a vaj itt alapélelmiszer, korántsem olyan szégyellnivaló zsiradék, mint az otthon zsírpapírba rejtett disznózsír, vagy a kiskockás, de legfeljebb húszdekás teavaj. A választék ebbôl is nagy, és ez nem a csomagolást jelenti, lévén hogy szemmel láthatóan a zsírpapírba csomagolt buktaforma a tradicionális, amit minden gyártó kínál.


A feliratok azonban zavarbaejtôek, és az átlagos vásárló-tudással nem is összevethetô az otthoni szavakkal. Élelmiszeripari szak tejipari szigorlata híján megmaradnék a helyi szavaknál, úgyis mindegy, otthon a márkázott teavaj a választék csúcsa.
Van ugyanis a Maślo Masło osełka, ami kimondottan sárgás, erôs ízû, ha másik után esszük kicsit még faggyas íze is van. Az ekstra felirat elég általános, egyszer keresünk egy nem extrát, és megkóstoljuk.
Ezzel a vajjal jó fôzni, fôtt tésztára rakni, nagyon szépen terül el, viszont elég gyorsan odaég, sötét pirosas égésterméket hagyva maga után, ami ízre sem annyira barátságos.


Ezzel szemben a hozzáadott olajjal (dodatkiem olaju) gyártottak kimondottan barátságosak sütéshez, pirításhoz, ízre az olajat egyáltalán nem érezni, viszont a sütés (nem süti sütés, rendes serpenyôs sütés) során nem kell trükközni a hôfokkal, ilyen-olyan olajak, folyadékok hozzáadásával, magában használható és remek vajíze van (kicsit kevésbé érezhetô a faggyas mellékíz).


Az én személyes kedvencem a szilárd tejszín, amit úgy lehet elképzelni (nem lehet), hogy az otthoni vaj az itteni maślo masło és eközött van ízre. Ez az otthoni vajízen túl van, kimondottan olyan, mintha szilárd tejszínt ennénk. Lágy az íze, édeskés, semmi sincs benne a faggyas ízbôl, egészen fehér, és hidegen nem kenôdik, hanem forgácsolódik. Szobahômérsékleten pedig gyorsan túl puha lesz, egészen tejszínhabos állagig lazul.
Íznek is, és jelenségnek is különleges, vajas krémet (ha egyszer majd csinál lunanyuszi) csak ebbôl tudok elképzelni.


A tiszta tejzsír pedig túlmutat minden vajon, ezt még nem kóstoltuk, de érdemes vetni a kiszerelésre is egy pillantást, illetve a tartalomra 99.8% tejzsír. Egykilós kiszerelésben, és az alján ott az ajánlás, sütéshez, pecsenyékhez szószokhoz ajánlják.










A mindenféle helyi vajak évközi osztályzata:










Nagyon megszerettük a vajakat, és fôleg az otthoni vajszegénységhez képest lehetetlen nem maximumot adni nekik. Elég árulkodó, hogy egyszerre legalább kétféle vaj van a hûtônkben, de a harmadik típus sem hiányzik sokáig.

Update
inda felhívta a figyelmem, hogy nem csak lengyelül nem tudok, de még másolni sem... természetesen masło és nem maślo.

3 megjegyzés: