Egy pirogért alig balatonnyira - Łodż

Kalisz Lengyelország kellôs közepén van, nomeg a világ kellôs közepén is, de ezt aki nem hiszi lépje le, ellenben Kalisz Lengyelországon belüli pozíciójához elegendô térképet ragadni.

Mivel a kellôs közepén van, ezért egészen úgy tûnik, hogy semmi sincs messze, ez valójában azt jelenti, hogy minden cefet távol van otthoni mérték szerint. Viszont mi már otthon sem tartottuk be a közel és távol szabályait, és ez még tovább romlott attól, hogy alig 800 kilométernyire költöztünk. Bár azt nem hittük volna, hogy a tibeti buddhisták már elkezdték kiépíteni az utat Kalisz és Lhasa között, mégis 16 kilométer hosszan már ellátták az utat imazászlókkal.

Szóval enni egy pirogot Łodżban nem tûnt akkora marhaságnak.

Alig 120 kilométer ide, és a minkat körülvevô három nagyváros (Wroclaw, Poznań, Łodż) közül az elsô, amit nem átutazóban meglátogattunk. Łodż nevét úgy kell kiejteni, mintha véletlen elvágnánk az ujjunkat, közben pedig egy dühösen zümmögô lódarázs csípné meg a lábujjunkat: egyszerre akarnánk azt mondani, au és lódarázs közben pedig még a lódarázs iz zümmögne. Oaoudzs! (az az áthúzott L olyan, mint az angol W. Tényleg. Błaszki nevû város meg Bouaski. Pedig annyira adná magát...)

Szokás szerint utolsó pillanatban ránéztem a térképre, és konstatáltam, hogy a Manufaktúra nevû gyárból átalakított plázát könnyû lesz megtalálni, mert abból a nagy körforgalomból kilépünk 11 óránál, egyenesen, majd a végén egy jobb egy bal, és meg is látjuk.

Ehhez képest a városon belül felejtett M7-es autópálya méretû utcákon kavarogtunk mindaddig míg minden büszkeségemet feladva elkezdtem követni a hülye turistáknak szánt Centrum táblákat.

Łódź jelentése csónak, németül Lodz, Lodsch, 1940–1945: Litzmannstadt) népessége alapján Lengyelország második legnagyobb városa, lakosainak száma 2004-ben 776 297 fő volt. A Łódź vajdaság központja. Az ország közepén, łódźi fennsíkon fekszik, mely vízválasztó a Visztula és Odera vízgyűjtő területe között.
mondja a wiki

Meg is lett a város legfontosabb utcája, egyben rekorder sétálóutca, ami a 150-es szám körül válik a legfontosabbá és sétálóssá, mi pedig a 260-as számnál parkoltunk le. Piotrkowska. Kicsit fanyalogtam is, hogy nohát, nehogymár egy olyan városnak, amiben a koszos mellékutca is négysávos, ez legyen a legfontosabb utcája. Miután viszont lesétáltuk azt a száz számot, kiderült hogy ez egy széltében is hosszában is felnagyított Váci utca.
A Manufaktúráról már rég letettünk, csak enni és látni szerettünk volna.

Az utca szép, egy kis Bécs-Budaest-Bratislava érzés a nagy szovjetesen hatalmasított város közepén, fényes kirakatok, éttermek, koldusok és köztéri szobrok. Az egyetlen szép házsor mögül elô-elôbukkantak a szocreál alkotások, még az utcára is jutott két szürke tömb, meg egy, a kilencvenes évek álorganikus fehér-lambéria kombinációval játszó épület is. Dehát ettôl vadkelet a vadkelet. Meg attól, hogy a csikknek nem kell helyet keresni, jó lesz ott a többi száz között a kövezeten.

Jó turistákhoz méltón kikacagtuk az olasz éttermet, a steakhouset, a kebabost, a mekit, a török éttermet és a pizzériát, tehát a kínálat 99%-át, mert majd mi megmutatjuk milyen a tipikus lengyel vacsora. Betértünk a Polska nevû étterembe, ahol valóban volt az étlapon pirog meg olyan sztenderd ételek, amik mellé oda lehetett biggyeszteni az Old Polish, Traditional Polish jelzôket. Én ruszlit heringet olajban ettem (bájnevén hering olajban), nyuszi gombalevest, én fôételnek pirogot, nyuszi pedig Traditional Polish kezdetû tzatzikis sertést.

Nagyon kellemes kirándulás volt, és szerintem megyünk is még.
Búcsuzóul íme egy szép panoráma a Wolności térrôl.

A Manufaktúra egyébként még két perc séta lett volna...