Lengyeltejek - Śmietana

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a negyedik rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło

Amikor a magyarember külföldön fôzni akar, ráadásul otthoni ízeket keresve, akkor hamar szembekerül az élet egyik nagy kérdésével: "Oszt tejföl van -e". Lengyelországban azonban nem az a kérdés van -e, hanem az, hogy vajon a nagy kínálatból melyiket válasszam. Már az elsô sajátgyártású ételeim egyike a túróscsusza volt, amihez két egzotikus tejtermék is kell: túró és tejföl. Túrókról késôbb írok majd, most jöjjön a tejföl.

Śmietana
A nehézségek ott kezdôdnek, hogy az otthonról kapott jótanácsok között az oroszos szmjetanka szót hoztam, ám az elsô bödön felemelésekor kiderült, hogy az tulságosan folyós, jelenlegi ismereteinkkel tejszínnek azonosítom. Elôször mint egy láncaitól megszabadult kasztanyettajátékos mászkáltam a pult elôtt és rázogattam a különbözô dobozokat, míg végre megállapítottam, hogy állagra a śmietana feliratú dobozok tartalma megfelelô lesz.
Azóta nem bírok szabadulni tôle, otthon is nagy rajongója voltam a tejfölnek, de az itteni választék, és a kiváló íz megbolondított.

Múltkor az a burkolt vád ért inda-tól, hogy nem is lehet ekkora választékban kapni a boltban, mint amekkorával én itt szédítem szegény otthonmaradtakat. A mai bevásárláskor hevesen pakolgattam hát mindenféle tejfeleket a kosárba, hogy végre saját készítésû termékfotóval örvendeztethessem meg a lelkes olvasótábort. A válogatáskor nem vettem ugyanabból a tipusból kétfélét különbözô gyártótól, pedig kisdobocs szavamra tehettem volna. Íme a fotó a hûtônkbôl:

Hogy az elôzôekhez mérhetô összehasonlítás is legyen, csináltam egy beállított képet is:

az ott a képen a háttérben tényleg ayran, ma láttuk elôször, és úgy megörültem neki,
hogy egybôl két pohárral is vettünk. Noha ez nem lengyel tejtermék (mármint itteni
persze, de rá is van írva, hogy török recept alapján), azért majd áradozom róla egyszer.

Az állósorban egy 10 és egy 22 százalékos, a térdelôsorban 18, 18, 12 és 22. A két 22-es között a különbség, hogy az egyik mazurska, ami tejbôl eddig ízesebbnek bizonyult a két 18-as között pedig hogy a do zup és sosów feliratú hígabb, folyósabb. Volt teljesen otthoni kinézetû Danone is, abroszkockás dobozban. Természetesen a kiszerelésekben is van választék, de a bemutatás kedvéért nem akartunk tejfölben fürdeni hetekig.

Az ízek tejfölben is mások, és ez nem csupán az elferdült ízlelôbimbóinknak köszönhetô, csináltunk empirikus tesztet is: amikor otthon voltunk Maminál tejfölös izét ettünk, és valóban kevésbé karakteres, mint az itteniek. A különbözô célokra feliratozott tejfölök kizárólag az állagukban különböznek, de az egészen folyóstól a krémesig sok lépcsôben megtalálhatók. Otthoni típusút, ami szinte törik ha nincs felkeverve, nem találtunk eddig, de mivel én mindig keveréssel kezdem az ismerkedést a tejfölösbödönnel, számomra nem is volt fontos.

Már otthon is tejfölmalac voltam, amihez fôzéskor kell tejföl, én ahhoz szeretek asztalnál is rakni, aminek erôs íze van, azt szeretem tejföllel lágyítani az asztalnál, ráadásul szerintem a rakottkrumpli fénypontja is a forró sós krumplin és tojáson folydogáló tejföl (igen, tudom a kolbász.. nos az is kell bele, de tôlem megeheti más, elég a zsírja). Amikor amerikában Bubuék meghívtak magukhoz ebédre, mert csupán 180 kilométerre laktak, és megkérdezték mit ennék, én rakottkrumplit kértem. Minden örömöm ellenére a tejföl helyett használt sour cream csalódás volt. Pedig szegények még otthoni kolbászt is áldoztak a kedvemért. 

A mindenféle helyi tejfölök évközi osztályzata:

Azt az egy szürkét csak azért kapták, mert nincs olyan otthoni keverendô fajta. Magasra tették a mércét, no.