Július 2-án kezdtem dolgozni itt Kaliszban, pénteken volt éppen három hónapja. Annak ellenére, hogy eredetileg csövet gyártani jöttem mindent csináltam már, kaptam saját vevôket, akiknek az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozom. Annyi táblázatot gyártottam, amennyit hat hónap alatt nem amikor éppen controllerként dolgoztam még otthon, de az a tény, hogy ezeket elolvassa a fônököm, hogy érdemben szól hozzájuk, hogy javít rajtuk a jobb érthetôség és pontosabb tartalom kedvéért sokkal értelmesebbé teszi még azokat azokat az órákat is, amiket elvetélt ötletek táblázatba foglalásával töltöttem.
Már nem tudok a németekre haragudni, magam mögött hagytam az egészet, számomra elmúlt, és amikor régi kollégákkal beszélek sem tudom felidézni azt a haragot, csalódottságot amire már csak szavakban emlékszem. Sôt ha nagyon hurráoptimizmussal akarok visszatekinteni, sosem szántam volna rá magam arra, hogy itt dolgozzam, ha nem teszik olyan rosszá az ottani munkakörülményeket.
Itt most elégedett vagyok a fônökömmel (bármily furcsán hangzik is ez, de értelmes embernek tartom, aki jó pozícióban van, ismeri a saját hiányosságait és próbálja ôket kompenzálni), szívesen dolgozom vele, ô is szívesen dolgozik velem, és ez így együtt nagyon jó. Szeretem a munkámban azt, hogy nem tudom mi fog történni másnap, mindent megteszek a szálak elvarrására este nyolcig, csak azért hogy másnap reggel valami teljesen új problémára érjek be. Ha fogékony lennék a korszellemre, ezt most stresszként kellene leírnom, de igazából izgalmas. Biztosan el fog érkezni amikor már a problémák is sablonosak lesznek, de egyelôre izgalmasak a napok. És még izgalmasabbá fognak most válni...
Kollégám Gianluca november 1-i hatállyal felmondott, mert ô nem szívesen dolgozott Dömével: ismerôs történet, amikor elkezdett itt dolgozni Döme apósa volt még a fônök (a bácsi ezen a képen), és nem szerette meg a változásokat. Hiszem, hogy ha Döme alatt kezdett volna, mint én, elégedett lenne, de az ember már csak ilyen, nehezen viseli a változásokat, és ritkán lát benne jót.
Most minden, amivel ô foglalkozott rám marad, a cég minden vevôjével nekem kell a kapcsolatot tartani, sôt Döme tovább akar lépni, Törökországra koncentrálni, és rám akarja bízni az itteni cég helyi vezetését. Érdekes feladat, szeretni fogom, bár egyelôre nem látom át teljesen, de bízom magamban. Az új felállásban nem Gianluca helyett keresünk valakit, hanem nekem segítségként, akár Magyarországról is. Van már titkos jelöltem, meglátjuk hogy dönt ô, aztán Döme elé viszem az ajánlatot.
Jól telt az elmúlt hónapok sora, és még jobbak jönnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése