A múlt hét végén, hétvégén Prágában randiztunk. Nyuszinak születésnapja volt, és noha nem ünnepeltünk, nem volt ajándék meg torta, együtt töltöttünk egy szép romantikus hétvégét. Azért Prága, mert szeretjük, mert kicsit a mienk, mert Kaliszból éppen ugyanúgy hat óra az út, mint Budapestrôl. Ha útbaesne, azt mondhatnánk, félúton van.
Sok sok "mintmindig" volt: Prága szép volt, mi szerelmesek, az Alpin panzióban szálltunk meg a toronynál, kolbászt vacsoráztunk a Vaclavská-n, finom söröket ittunk. Szerelmesen andalogtunk, eltévedtünk, és megtaláltuk újra a kubista kávéházat, a Slaviat, a Malá Stranát, és végre megtaláltuk együtt a várat is. Szép hétvége volt,
amiben nagyon más volt, az a vasárnap, ahelyett hogy mosolygósan boldogan hazaindultunk volna, szomorkodva búcsúzkodva indultunk, ki-ki oda, ahol most lennie kell. Majdnem Kaliszig vezettem csendben szomorúan, amíg egyszercsak nem kaptam egy emailt. Régi kolléga írt, mesélt, kicsit panaszosan. Ahogy végigolvastam, rájöttem, hogy nekem most ezerszer jobb mint két hete, hogy hiába sajnálom magam, de míg a nyuszitlan idôszaknak hamar végeszakad, ott minden változatlan.
Végre fényképek is készültek Prágában, feketék és fehérek. Kitaláltam, hogylegyen egy kicsit klasszikus, amolyan régimódi, de mégsem giccs-szépia, hanem olyan, mint gimnazista koromban... Szerintem nagyon jó ötlet volt, tetszenek a képek :)
Elmúlt még egy hétvége, egyre közelebb van, míg végre újra teljesen együtt lehetünk, és nem is akármilyen hétvége volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése