Valójában a céget látogatták meg, de magyarok voltak itt, együtt vacsoráztunk, sétáltunk egyet. Emlékszem még, hogy Kubában micsoda öröm volt magyar szót hallani, mindenki meglátogatta azt, aki látogatóba jött, ha hivatalos volt, mindenkinél vendégeskedett egyet-egyet. Nagy öröm volt új arcot látni, túl a megszokott huszonvalahányon, apró híreket, amik nem voltak a két-három hetente esetleg érkezô levelekben. Az emberek a távolban próbálják összekötögetni azt a millió apró kis szálat, amit a távolság erodál, a kommunikáció hiányából fakadóan pedig azt sem tudják, van -e még mit kötögetni. Itt más volt...
talán még kevés idôt töltöttünk itt, talán sosem lesz olyan, mert közelebb vagyunk, és az internet hozza még közelebb az otthont. A kommunikáció is egész más, lám ezt az egy bejegyzést is minimum 20 ember fogja elolvasni, ilyet Mamamaci nem tudott volna Kubából, egyszerre mesélni sok embernek.
Kíváncsi vagyok, egy-két év múlva másként látjuk -e, de most a magyar látogatók csak személyüknek köszönhetik az érdeklôdést, nem elég magyarnak lenni a szimpátiához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése