Boldog Karácsonyt

Az elefánt vándorútja

Saramago mindig saramagosat ír, de ez a saramagoság (vagy akár szaramágóság is lehetne, ha nem lenne leírva a szar olyan blaszfém) hol választható stílus a témához, hol pedig az egyetlen igazán létezô eszköz ahhoz, hogy le legyen írva minden. 

Kép a képben

Leif Panduro Ablakok címû könyve számomra valódi újdonság volt, emlékeim szerint az elsô dán regény, amit olvastam. (Hacsak a szinesgerincû Európa sorban olvasott köteti közé be nem férkôzött egy dán, akirôl más nem maradt meg betûfaló korszakomból, mint egy benyomás.)

A wikipedia általam olvasott legrövidebb cikke annyit tud az íróról, hogy középosztálybéli létét negyvenes éveiben megunó fogorvos írt pár regényt és színdarabot a középosztálybeli lét unalmáról. Talán még pontosabban, megpróbálta megmutatni a 256 szürke árnyalat között megbúvó hihetetlen izgalmakat.

A dohányzásrúl

Két hete, pénteken reggel Kisnyuszi azt mondta, hogy sípol a tüdôm. Nekem a sípoló tüdôrôl mindig Patterson jut eszembe, aki "valamikor révkapitány volt Hollandia egyik kikötőjében, de iszákossága miatt elcsapták, és azóta rabszolgakereskedést folytatott Colombóban" késôbb pedig a Balmoral (avagy a Radzeer) fedélzetén szolgált.

Patterson tüdejébôl  "néha füttyentésszerű asztmatikus suttogás tört elő", ez pedig gyerekkorom óta a rémképem volt a dohányzással kapcsolatban.

Több pont, mint vesszô

Kisnyuszi dícsérte, sôt még az ÉSben is találtam egy dícsérô sort a könyvrôl, ezért levetkôztem a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásomat. Egy ülésben végigolvastam, és a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásom újabb évtizedre megerôsödött. 

Az elsô húsz oldal után kijelentettem, hogy A tetovált lány (vágó, rendezô: Stieg Larsson) egy ponyva

 ... a ponyva lényegében konstruktív alkotás, körülbelül úgy, mint a gyerekek kirakós-játéka. Állandó sablónjai vannak, jellemekre, helyzetekre, cselekményekre, megoldásokra, s ezeket legföllebb némi helyi színnel lehet az eredetiség látszatával felruházni. A ponyva zártabb, szigorúbb műfaj az irodalom minden változatánál; hiányzik belőle az alakulás, a mozgás eleme - ezt a látszólagos mozgalmasság helyettesíti, amely külsőségekben történik, de befelé nincs visszahatása a cselekményre. ...

in: Nagypál István: Ponyva és irodalom [Nyugat,1941. 6. szám] 

Szigorúan korhatáros könyv: LeRoi Jones - A blues népe

Ez a könyv szigorúan korhatáros, aki ezt 16 évesnél idôsebben olvassa, az agyvérzés-közeli állapot borítékolható. Ez a könyv sokminden, kivéve talán azt, ami az Európa Könyvkiadó fülszövegében olvasható:

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált - s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. ...

Újraindított Modern Könyvtár sorozatunkban az új regények mellett felújítunk régi sikereket is: olyan könyveket, amelyek ma is frissnek és elevennek hatnak, sőt az idő egyre inkább kihozza pikáns ízeiket. LeRoi Jones könyve egyértelműen ezek sorába tartozik - csemege mindazok számára, akik nemcsak hallgatni (vagy épp játszani) szeretik a jazzt, illetve az afroamerikai gyökerekből táplálkozó mai könnyűzenét, hanem kultúrtörténetére is kíváncsiak. 

Balti apróságok 2 - A természetszeretet

Nyaralni voltunk a Balti-államokban országokban. Nagyon sok élményt szereztünk, és jó szokásunkhoz méltón nem csak látnivalóból, de benyomásból és apróságokból. Most az apróságokról írok, a szépségeket meghagyom Kisnyuszinak.

Még Gyôrön áthaladva hirtelen nyomást éreztünk, hogy beszerezzünk kedvenc bédekkerünkbôl egy Balti-országos példányt, mert bédekker nélkül utazni óhatatlanul végeláthatatlan kávézásokba és múzeumlátogatásokba torkollik, ami utána itthoni "jé ezt nem láttuk"-ba torkollik. Az utazás röpke órái alatt Kisnyuszi felolvasást tartott az országok történelmérôl, kultúráról és bármirôl ami megragadta a figyelmét. Megtudtuk, hogy a litvánok és a lettek természetszeretô népek, amit igazából nehéz hova tenni, ha szeretik hát szeretik, ki nem szereti. 

Balti apróságok 1 - A nejlonszatyor

Nyaralni voltunk a Balti-államokban országokban. Nagyon sok élményt szereztünk, és jó szokásunkhoz méltón nem csak látnivalóból, de benyomásból és apróságokból. Most az apróságokról írok, a szépségeket meghagyom Kisnyuszinak.

Gyerekkoromban a nejlonszatyor (és persze nylon, de szerintem már az Akadémia is beadta a derekát) érték volt. Voltak a nagyon szépek, arannyal díszítettek és mintásak, erôsek. Érték volt, az ember bevásárolni szatyoral ment, ott volt az anyukák és nagymamám táskájában egy-egy, hogy a kosárból a kávédarálók mellett átpakolhasson a szatyrába. Nejlontáska, nem szatyor, táska.

Csodacsacsi

Tobb, mint 2000 km megtetele utan a fogyasztas atlaga 4.71 :-)
Wyslano z BlackBerry® w Orange

Riga

Vihar van hatalmas zajjal, mi meg ebedelunk, sorozgetunk.

Wyslano z BlackBerry® w Orange

Kelet-Europa utjai

Uton vagyunk ujra, Vilnius, Riga es megszamlalhatatlan megjegyezhetetlen nevu apro hely, amik sosem jutnak be a bedekkerekbe, hisz ott nincs helye azoknak a varoskaknak, amiknek egyetlen erdeme, hogy a hatarukban van egy huvos vizu to, vagy eppen a ter egyik sarkabol orosz nepmesei hangulatot araszt a masik harom sarka.

Az utazas ezen formajanak (amikor uton legalabb annyit vagy, mint megerkezve) eppen ezek a szepsegei, az ismeretlen, egy-egy kepet erdemlo helyek. Azok az emlekek, amik hangulatok, de elmondhatatlanok, leirhatatlanok.

Nomeg mikent is irhatna egy politically correct utikalauz olyat, mint hogy Vilnius a 13 evvel ezelotti Praga hangulatat arasztja, mig Riga olyan mintha a GTA rajzoloja itt kapta volna az ihletet?

Jo uton lenni ujra, tetszik ez a sarka ejropanak. (Sarka? Itt a foldrajzi kozepe, bizonyam! Aki nem hiszi, jarjon utana)
Wyslano z BlackBerry® w Orange

Kelet-Európaiságunk bugyrai

Átlagosan éppen egy éve vagyunk itt (én júliusban voltam lunanyuszi szeptemberben lesz egyéves itt), ezidô alatt volt pár kellemes sörözôs esténk, amikor Tamásék, a Medvék, vagy éppen más magyarok voltak itt. Sem lengyelekkel, sem olaszokkal nem mulattunk, vagy beszélgettünk az irodai panasz- és munkaáradaton túl. Most szerdán megváltozott kicsit, Döme születésnapját ünnepeltük meg, ami a jótékony Zubrowka körök nélkül valószínûleg ugyanabba a tipikus fél-üzleti fél-barátkozós estébe torkollott volna, mint amink már volt jópár.

Kis felnôttek - nagy gyerekek

Szokatlan fülszöveg ez, mert nem szöveghez tartozik, hanem épületekhez, a Pestszentimrei Óvodaközpont építészeti tervpályázatának három nyertesét nézegettem, és meglepett az eredmény. 

A gyôztes nagyot gondolt, és alkotott egy plázát. Persze kicsiben, mert kicsikrôl van szó, és tett bele színt is, merthát a gyerekek szeretik az olyat. Gondolom ez hivatott a gyerekkor ingergazdagságát szolgálni.

Forrás: epiteszforum.hu

Városok, mozaikból

Szeretek eljátszani a gondolattal-érzéssel, vajon milyennek látnék egy-egy helyet, utcarészletet, teret, ha ott születtem volna, vagy legalábbis századszor, ezredszer látnám. Hasonlóképpen próbálom az általam ismert helyeket az idegen szemével nézni. Érdekes vállalkozás, és kizárólag az érzelmeken játszik, hisz a látvány ugyanaz. Próbálom a részleteket egésznek látni, másszor meg az egészet részletekként, azok összességeként.

Amikor megváltozik a táj, felújítanak, felhúznak egy házat, a hely ismerôi hamar hozzászoknak, de csak hunyorítani kell és látják maguk elôtt a régi állapotát. Nyáron is tudják, milyen télen, télen is képesek belelátni a az éles nyári napsütést. Aki egyszer látja, olyannak ôrzi meg, amilyen a megpillantás pillanatában volt, és ha el tudja képzelni a nyári fényben fürdô színes házakat téli délutánok ólmos szürkeségében, a hideget, az összehúzott kabátnyakat, a sál dörzsölô melegét már nem képzeli hozzá.

Nyögés a vége

Akarják ôk cefetül, de csak a saját részüket veszik ki belôle. A tanácsolást, a hozzáértést, a nézést, a hümmögést. Hát akkor fogjátok meg és húzzuk, hórukk. Nyöhhh. Fú, hát ez nehéznek tûnik, mi lenne ha inkább megfognátok és tolnánk? Esetleg várjunk, vagy mondjuk próbáljuk meg holnap. Mégsem tótannya ez, üljünk neki alaposan.

Hullámvölgy

avagy remélem mélypont.

Volt a mai napban pár olyan pillanat, amikor egy hajszál választott el attól, hogy felálljak, és hazamenjünk. Nem azért, mert megoldódni látszott -egy hajszálon múlva- a probléma, és végre elindulhattunk volna, éppen ellenkezôleg, amúgy alaposan jól felmondani és eltûnni. Meg voltak olyan pillanatok, amikor ugyanennyi választott el attól, hogy elbôgjem magam. 

Nehéz falat - Paolo Santarcangeli A labirintusok könyve

Van valami beteg marketing abban, amikor az elôszó írója nagyobb betûkkel van egy könyvön, mint magáé a szerzôé. Emlékeztet a "Oscar díjas színész korai filmje" szövegre, amikor a késôbb híressé vált színész pizzafutárként feltûnik 15 másodpercre. Ez kiváló marketingfogás volt, valószínûleg sosem vettem volna le a polcról Paolo Santarcangeli könyvét a labirintusokról, ha nem Umberto Eco írta volna az elôszavát. Így viszont levettem, és egy 1969-ben kiadott mûvelôdéstörténeti szakkönyvvel találkoztam, bár ezt még akkor sem tudtam. Megvettük, elolvastam, és annak ellenére nem bántam meg, hogy teljesen más volt, mint amit vártam. Ugyanis Eco elôszava azt sejtette, hogy szimbolikus labiritusokról szól, fordított labirintust ígért, és amilyen csalóka az értelmezés amikor prekoncepcióval terhelt, minden fellapozott részben látni véltem ezt a szimbolikus értelmezést.

Legendás nôk és férfiak

Álvaro Mutis legendákat ír. Legendás férfiakat teremt, kalandornôket, csavargókat. A karakterábrázolás rettentô mélységeit tárja fel, a leírásokban olyan érzelmi húrokon játszik, amik szinte már becstelenül egyértelmûvé teszik amit mondani akar.

Álvaro Mutis legendás hôsei más férfiakról és nôkrôl mesélnek. Legendákat mondanak el. Az események és az általuk kiváltott érzelmek és gondolatok nedves egyvelegét önti elénk, olyan egyszerûséggel, ami már-már arcpirító.

Vasárnap délután

Tegnap vagy tegnapelôtt a legújabb szerzeményünk, Baby elkezdett furcsa kávét fôzni. Lassan is jött belôle a kávé, meg nem is sikerült olyan krémesre, mint az illendô volna. Elôször persze a kávéra  gyanakodtunk, túl durva ôrlésû a Dallmayr, biztos az a hiba. Aztán bontottam egy Lavazzát, és amikor abból sem sikerült kisebb karbantartásra szántam el magam.

Rávettem Kisnyuszit, hogy menjünk el a Media Marktba, és vegyünk vízkôoldót. A vízkôoldó a vízkövet valószínûleg oldotta, a probléma azonban keményebb diónak bizonyult, azt nem oldotta (meg).

Ekkor elszántam magam, hogy megoldom a problémát:

Lengyeltejek - Dulce de leche

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a hetedik -hónapokkal megkésett- rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło
• Śmietana
• Ayran és Cottage Cheese
• Kefír és más joghurtok

Marhasült

Egy gyönyörû marhasült

Meghatározó gyerekkori élményem, amikor valamelyik születésnapom alkalmából Koky ebédet rendezett magánál nekem, és nem kellett köretet ennem. Ez ajándék volt, húst hússal ehettem, az igazi nagymama-unoka rosszalkodás jegyében. A csokit is nagyon szerettem, de húst hússal enni igazi huncutság volt.

Szintén Kokyhoz kötôdik, hogy a kevés általa mûvelt konyhai mûvészkedés egyike a töltött sülthús volt. Születésnapján, Karácsonykor, meg ha bármilyen más alkalom volt, jóeséllyel marhasült volt. Valamiért mindig kevés volt a köret, ezért ezek a ritka alkalmak mindig azt jelentették, hogy hússal ettem tele magam.

Porcelán

Van nekünk két kávéscsészénk, illetve két kávéscsészénk és két capuccinoscsészénk, mindkettô a prágai Grand Café Orientbôl, ami másnéven a Kubista kávéház:

Reconquista

Mór itt egy darab nem volt, csak munka. Teljesen elfoglalta az életem, ha véletlen nem voltam bent, vagy visszajárt a fejem, vagy azt számoltam, mi mindent nem tettem meg. A hétvégék arról szóltak, miképp is lehet a szombaton még beugrom és a holnap már menni kell közé besûríteni egy kis életet. Pedig Földiákostól jól megtanultam, hogy az élet nem áll meg attól, hogy nem éljük, csak kimaradunk belôle. Csütörtökön viszont egycsapásra megváltozott sok minden.

Soha többet

... nem indulunk el péntek este fáradtan haza (mert úgysem érünk haza)
... nem indulunk vissza másnaposan
... nem szervezünk háromtrillió programot bruttó 36 órára
... nem iszom a szerb körömlakklemosóból
... nem hagyom szerteszét a töltôimet

Egyetlen hétvége tanulságai

egy kis plusz a sokhoz

Ami az elôzô bejegyzésbôl kimaradt, de igazán szót érdemel:

Túl sok, mégis jó

Nagyon sok minden történt, történik, folyik, pörög minden. Amíg nem nyugszik le minden áttérek címszavakra: