Nyaralni voltunk a Balti-államokban országokban. Nagyon sok élményt szereztünk, és jó szokásunkhoz méltón nem csak látnivalóból, de benyomásból és apróságokból. Most az apróságokról írok, a szépségeket meghagyom Kisnyuszinak.
Gyerekkoromban a nejlonszatyor (és persze nylon, de szerintem már az Akadémia is beadta a derekát) érték volt. Voltak a nagyon szépek, arannyal díszítettek és mintásak, erôsek. Érték volt, az ember bevásárolni szatyoral ment, ott volt az anyukák és nagymamám táskájában egy-egy, hogy a kosárból a kávédarálók mellett átpakolhasson a szatyrába. Nejlontáska, nem szatyor, táska.
Persze már akkor is tudtuk (apukám mondta, de azért nehezen hittem), hogy ez Nyugaton ám szemét, utánaddobják az utcán, eldobálják, mi meg itt a vadkeleten ôrízzük és érték. Meg hogy ez milyen szomorú, és elmaradott, meg kommunista. Csak úgy a történelmi hûség kedvéért megemlítem, hogy volt az a fajta is, aminek átlátszó volt az eleje, és katalóguslapokat tettek mögéjük, ezek viszont gyorsan átlátszatlanná lettek, és amúgy sem voltak szépek annyira.
Aztán nálunk is szemét lett, utánunkdobták a boltban, nem mellesleg a szeméttelepek mellett ezek díszítik a fákat, fújja ôket a szél, és most környezettudatosságból kellene szatyrokkal járnunk a boltba, tehát felmerülhet a kérdés, hogy jobb -e ez, dehát erre vágytunk, most már szemét, neszenekünk, utánunkdobják. Viszont most már minden nagyon gazdaságos, a szatyrokat egy útra tervezik, sokszor már haza sem érnek épen, a tejesdoboz kiszakítja, a kólásüveg pedig mély árkot von az oldalába. Ez már tényleg szemét, szinte újonnan is az.
 |
| Négy Zeppelin-hangár az ötbôl, az a piac. |
Rigában ellátogattunk a piacra (hamár a segge lyukán át ismerünk meg egy országot, nézzük meg a gyomrát is), öt hatalmas Zeppelin-hangárban rendezték be, amit direkt emiatt vettek meg. Hatalmas a piac, egy hangárban húst árulnak, egy másikban zöldséget, a harmadikban friss halat (ez csak akkor van nyitva, amikor friss halak jönnek be hajókkal), a negyedikben haltermékeket (füstölt, sózott, szárított, fagyasztott, marinált, pácolt, panírozott halak, rákok, kagylók és más tengeri gyümölcsök), az ötödikben pedig kenyér és tésztaáruk, méz és lisztek, lekvárok és sütik. Hatalmas piac, és nagyon otthon éreztük magunkat benne. A hangárok között pedig mindenféle boltok vannak, kávé, konzerv, szupermarket, és nejlonszatyorbolt.
 |
| Mi sajnos nem csináltunk képet, ez pedig Oroszországban készült, de legalább megtudtam, hogy ilyen ott is van. |
Igen, Lettországban láttunk nejlontáskaboltot. Pontosabban kettôt egymással szemben, két néni árulta ôket intézményesítve, bérelt kuckóban, mint a kínairuhabolt nálunk, csak ez szatyrokkal, táskákkal volt tele. Szép táskák voltak, tartósak, az a fajta, amit most is csak pénzért adnak a Carrefourban, és jobban teszed ha azt választod, mint az ingyenest, ami talán a kocsiig sem tart ki. Árulták ôket, és szépek voltak. Feketék, kékek aranydíszítéssel, mintásak és egyszínûek, hegesztett füllel és hegesztett véggel, nem csak stancolt csövek, hidegvágott véggel, mint amit a Tesco ad, vagy a magyar piacosok kék-fehér csíkos zacskói, nem. Tartósságra tervezve, 1-3 euróért darabja, és több százféle, méret és forma, szín és díszítés szerint szétválogatva.
Olyan érzés volt, mintha a gyerekkorom világa valósult volna meg a kapitalizmus keretei között. Most már nem anyugatról jön a szatyor, most már lehet venni. Olyat, mint ami akkor érték volt. Lettországban pedig érték is maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése