Kisnyuszi dícsérte, sôt még az ÉSben is találtam egy dícsérô sort a könyvrôl, ezért levetkôztem a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásomat. Egy ülésben végigolvastam, és a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásom újabb évtizedre megerôsödött.
Az elsô húsz oldal után kijelentettem, hogy A tetovált lány (vágó, rendezô: Stieg Larsson) egy ponyva
... a ponyva lényegében konstruktív alkotás, körülbelül úgy, mint a gyerekek kirakós-játéka. Állandó sablónjai vannak, jellemekre, helyzetekre, cselekményekre, megoldásokra, s ezeket legföllebb némi helyi színnel lehet az eredetiség látszatával felruházni. A ponyva zártabb, szigorúbb műfaj az irodalom minden változatánál; hiányzik belőle az alakulás, a mozgás eleme - ezt a látszólagos mozgalmasság helyettesíti, amely külsőségekben történik, de befelé nincs visszahatása a cselekményre. ...
in: Nagypál István: Ponyva és irodalom [Nyugat,1941. 6. szám]
Nézzük hát az építôelemeket:
- hacker, a modern betyár, akinek meg is bocsátunk azonnal, amint a jó oldalon betyárol, akárcsak Rózsa Sándornak, amikor Kossuthnak dolgozott.
- erôszakszex és ügyvéd, hisz mi mást utálhatnánk jobban egy ügyvédnél, kéjes örömmel tölti el az embert egy ügyvéd megbüntetése. Gondosan ki is kell hagyni az igazságszolgáltatást, nehogy valakinek egy percre is Zsanett-dilemmája legyen.
- nôcsábász, okos hôs, aki csak a körülmények hatására tûnik egy kicsit lecsúszottnak, hisz mégsem férne bele a skandináv világba egy brucewillis. Ráadásul elôélete alapján egy igazi Robin Hood.
- nemesi dinasztia, pontosabban modern nemesség, a középosztály igazi bálványa, az iparos milliomos, aki kemény munkával lett milliomos. Dekadencia, dinasztikus bûnök, Marple kisasszony se értené a családfát.
- egzotikus környezet, a "nemesi" dinasztia birtoka, ahova természetesen hôsünk beköltözik, hogy helyben dolgozhasson a rejtélyen.
- gyilkosság, hisz miként másként kezdôdne egy ponyvaregény
- rejtély, természetesen Bibliaidézetekkel
- sorozatgyilkos, a dekadencia csúcsa, egy kis Raszkolnyikov-dinasztia a nemességen belül.
- médiavilág, a modern világ egyháza, ami alapvetôen jóra jött létre, de a léhaság és az intrikák hálózata elrontotta
- romantika és szex, merthát a nôk statisztikailag többet olvasnak, mint a férfiak: a könyvben minden alkalmi szeretô szerelmes lesz.
- pedofília, vérfertôzés, pederasztia enélkül ma már nem gonosz igazán senki, aki nem ennyire gonosz, annak még megbocsáthatunk.
A szerzô ezekbôl az elemekbôl tisztességes iparosmunkával össze is rakott három ponyvaregényt, és a posztmodern jegyében -sajnos stilisztikai érzék mellôzésével- összeollózta egy regényféleségbe. Tulajdonképpen a regény érdekes, azon a módon, ahogy A blues népe, kortörténeti dokumentum, megmutatja miképp gyûrûznek be a filmes eszközök és a modern technológia eszközei az irodalomba. A ponyvák egymásbaillesztése snitt-szerû, ráadásul szándékoltan a "snittek" rövidülô egymásutánisága gyorsuló tempót akart sugallni egészen addig míg a két kezdeti ponyvából nem sikerült a harmadikba ömlenie a kettônek.
Nodehát nézzük is meg, mik azok az alkotóanyagok, amiket a kedves szerzô felcsípett a filmekbôl, merthogy ezt is csak összelegózza.
- snitttek, a könyv egy szakaszában szinte szabályosan jelenetekre bontja a történetet.
- vágóképek önmagukban álló, részletességükben inkoherens táj-, tárgy-, személyleírások. A kamera megpihen a nagymellû nôn. snitt
- szappanopera-dialógúsok, a diszfunkcionális dialógusok, amik gondosan elismétlik azt a tudást, amit noha már tudunk, de hátha az elôzô rész óta elfelejtettük, vagy ha véletlenül kihagytuk az elôzô részt, azonnal képben legyünk.
- karakterábrázoló dialógus, a filmben nincs lehetôség leírásra, dialógusból vagy akcióból kell kiderülnie a karakternek, ha a hacker nem mondja el fejbôl a hirdetési újságok konfigurációkínálatát, akkor miként derülhetne ki, hogy ô nagyon hacker?
- tárgyak a színpadon, ha a "színpadon van egy kés, akkor ölni fognak vele" hangzik a színházi majd filmes közhely. Nos amikor a 100. oldalon Bibliát vesz a kezébe a fôhôs, akkor a 200. oldalon egyáltalán nem meglepô, hogy a rejtélyes számsor passzusokat jelöl.
- az utolsó pillanat, mert a filmekben a bombát akkor sikerül megállítani, amikor 1 másodpercrôl 0-ra fordul. Nos itt is akkor kell megmenteni a fôhôst, amikor már maaaajdnem megfullad. Mikor máskor.
Bevallom, régen olvastam ponyvát, lehetségesnek tartom, hogy ez a ponyvairodalomban már áttörésnek számít, de számomra kiábrándító. Fôként az kiábrándító, hogy ha egy közepesen tehetségtelen újságíró összeollóz közhelyekbôl és közepesen izgalmas fordulatokból egy könyvet, beleteszi a kötelezô elemeket, akkor már szinte irodalomként kezelik. Nem ez nem az. Ez nem irodalom, ez ponyva.
Azt hiszem a giccs egyik legjobb megfogalmazása az önmagáértvalóság. Nos a könyv stilisztikai szempontból giccs, az égvilágon semmit nem ad hozzá a történethez a bárgyún használt filmes eszközök sora, azon kívül, hogy az alkotóanyagokból sikerüljön salátát összedarálni, amit a végén szósszal leöntve el lehessen adni végkifejletként. A mondatszerkesztés sem erôssége, nem vártam Saramago-mondatokat egy detektívregénytôl, de ha minden kétszeresen bôvített mondatnál ittam volna egy felest, kiábrándítóan józan maradtam volna a végére. Ahogy a címben is írom, több a pont a könyvben, mint a vesszô.
Elsô könyv, a detektívregény: a vonakodva belefogó újságíró belelendül és rájön, hogy az emberek még akkor is gonoszak, ha gazdag iparos dinasztia tagjai. A gyilkosság meg sem történt, a gonosz gyilkos öngyilkos lesz (keresztényeknek: igen, ennyire megátalkodott, brrr). A kicsit gonosz betegségben huny el. A jók a végén közös táncot lejtenek, és gazdasági sikerek várnak rájuk.. A nyomozási eszközök a Photoshop, a rendkívül hosszan leírt típusú és konfigurációjú számítógép (a szünetben Apple reklám). Fontos megfigyelés, hogy az emberek sokat fényképeznek. A jó fôhôs sokat kefél. A dekadens iparnemesi család szomorú, de nagymellû tagja is kefél. Majd szerelmes lesz, de nem takarít. Viszont lehet hogy ô a gonosz. Vagy az ikertestvére. De nem.
Második könyv, a gonosz megbüntetése: a fel nem ismert zsenialitású szociopata lány, a technológia és az erôszak okos keverékével frappánsan megbünteti a szexuális erôszaktevô szadista ügyvédet. Szexuális játékszerek, anális szex, high tech, tetoválás, a fôhôs elsô egy mondatnál hosszabb monológja elmondja a tanulságot. A deviáns fôhôs szerelemtelenül kefél. A gyámsági rendszer ismertetése. A társadalom néha téved, de a tévedések megoldódnak. Anális szex.
Harmadik könyv, a gonosz megbüntetése 2.: a fel nem ismert zsenialitású lány és a csapdába csalt megfenyegett újságíró a high tech segítségével adatokat lop, majd megbünteti a gonosz üzleti cápát. ISBN számot is regisztrálnak, hogy kiadják a könyvet. Közben szeretkeznek sokat. Minden gonosz bûnhôdik, de a deviáns fôhôs nem kapja meg a jutalmát. A figyelmes ajándék a kukában landol. Snitt.
A három ponyvát rendkívül gyenge szálak fûzik egymáshoz, de legalább vannak. A jó fôhôs megbocsát a deviáns -de lelke mélyén jó. fôhôsnek, majd szex. Egyoldalú szerelem. A deviáns fôhôs fel nem ismert zsenialitása felismerésre kerül: Esôember. Alsógatyát nem dobálnak az autóból, de a gonosz megbüntetéséhez kiváló. A deviáns zseni kitakarít, mert szerelmes a jó fôhôsbe. A jó fôhôs mindig takarít, de nem szerelmes, csak kefél. Bárkivel, de mindenki megérti, hogy miért teszi. Naná, szeret kefélni.
Először is, rendelni fogok egy "Fuck Google, ask me" feliratú pólót bosszúképpen az elveszett hosszú kommentemért. Amit megpróbálok újra leírni.
VálaszTörlésSzerintem ideológiai problémáid vannak, már a kezdeteknél ezzel a ponyvaizével, amiről szívesen vitatkozom, aztán a többi, ami az első felsorolásban lapul a sorok között.
VálaszTörlésMivel számomra beváltotta a hozzáfűzött reményeket, megkaptam, amit elvártam (ha ragaszkodni akarunk ehhez, akkor azt mondom, hogy amit a kategóriától elvárok), sőt, azt mondom, hogy jó könyv ez. Élveztem az elejétől a végéig (bár szerintem is lassan indul), izgultam, érdeklődtem, nem untam még a mi-az-amit-már-tudunk ismételgetését sem (igaz, ez néha megmosolyogtatott.)
Mellékletek:
1. Dorgálás: "Kisnyuszi dícsérte, sôt még az ÉSben is találtam egy dícsérô sort a könyvrôl"-tessék végre többre tartani Nyuszi ízlését a kánon egyik szimpatikus leképeződését!
2. Szubjektív cincálás (első felsorolásból csak pár dolog):
-erőszakszex és ügyvéd: Nem feltétlenül érzik mindenhol a világon, tehát ahol megíródott és ahol sikeres lett a könyv ugyanazt, amikor azt hallják valakiről: ügyvéd (rendőr, bölcsész, pedagógus). Már csak ezért sem tudom, jó-e innen szemlélni ezt a részét. Nem érdekes itt a foglalkozás, inkább az, hogy van valaki, aki egy amúgy is társadalmi perifériára szorult embert még kiszolgáltatottabbá tesz. Mert megteheti. És igen, az olvasó mocskosul örül annak, hogy nem teheti meg mégsem, hogy megkapja, amit érdemel. (Nem a bosszú, hanem az igazság.) A leglényegesebbnek azonban azt tartom ebben a részben, hogy az áldozat képes kilépni szerepköréből, és jól odabasz. (Már elnézést a trágár szóhasználatért.) Ez egy nagyon fontos elem, sokkal fontosabb, mint az hogy valaki megbűnhődik. Hogy végre valaki képes kilépni a félelemből és a kiszolgáltatottságból. Ha valamiből, hát ebből lesz divat hamarosan, már úgy értem az irodalomban meg a ponyvairodalomban, nem is baj. Megkockáztatom azt is, hogy nem ebben a formában ugyan, de jó minta. (Jó tudod, hogy szerintem akár ebben a formában is.)
gyilkosság, sorozatgyilkos: Nem feltétlenül gyilkossággal kezdődik egy ponyva. Raszkolnyikov nem tipikus. (Kötözködöm, igen.)
romantika és szex: ha a feltételezett Női Olvasónak (ejnye) íródott volna, a férfi lenne szerelmes, sok akárkivel átkefélt éjszaka utána hirtelen ráébredne, hogy van Valaki, aki nem akárki.
pedofília, vérfertőzés, pederasztia: kihagytad az antiszemitizmust mint a Földi Gonosz egyik ismertetőjegyét!
És most fegyverrel foglak kényszeríteni az EP-összes elolvasására.
Én olyan néppel még nem találkoztam, aki az ügyvédi foglalkozást tisztességes polgári elfoglaltságnak tartotta volna. Lehetséges, hogy a svéd ügyvédek korrekt szolgáltatók, de az amerikai, olasz, argentín, magyar ügyvédeknek az ôket körülvevô lakosság még erôszakszex nélkül is lazán kiosztana egy anális beavatkozást. Az ügyvéd megtestesíti a mások kárán gazdagodást, az igazság relativizálását, a jog és igazság különbségét. Ezért szimpatikus az igazságtétel és nem jogszolgáltatás éppen egy ügyvéden. Az aktuális áldozat amúgy is zavaros karaktere nem fejlôdik a bosszúállásig (vagy legyen igazságszolgáltatás), hanem mint attribútumát ismerjük meg. Akit antiszociálisként, beilleszkedésre képtelenként ismerünk meg, attól egy fizikai bosszú nem éppen meglepô. Ráadásul még az író is azt írja, hogy az összes megoldás közül ez a "maga módja".
VálaszTörlésEz nem újdonság, Piszkos Harry, a Charles Bronson-féle bosszúálló sorozat mind arról szól, hogy ha a jogszolgáltatás nem ad igazságot, akkor majd én. (Aztán a jónép mindig örül nekik, a jogszolgáltatók meg elítélik, mert nem jó a konkurrencia.)
A detektívregény kezdôdik gyilkossággal klasszikusan, mármint az indítja el a nyomozást. Ritka az, ahol csak úgy nyomozgatnak, aztán gyilkolnak egyet, és vége. ;)
A sorozatgyilkosok divatja Mansonnal kezdôdik, a rajongás és a jajdeszörnyûzés is, a sorozatgyilkosok indítékai pár kategóriába sorolhatók: messiások és vallásalapítók (Raszkolnyikov, Charles Manson), szenzációhajhászok (Unabomber, Született gyilkosok), pszichiátriai esetek (a belga-magyar-rém, Criminal Minds). Ez a kis cuki család messiás típusú, Raszkolnyikov-altipussal (nekem jogom van megölni).
romantika és szex: ez jogos, igazából itt a szeretnivaló rosszfiúról van szó.
nana nem zsidózunk ;) pedig valóban ott az antiszemitizmus is, ráadásul sok oldalon kifejtve, hamár ez az író szakterülete. Ez is nagyon kellett a könyvbe, gondolom ha az egész sztori kifért volna egy lapra, nem kap ISBN számot :)
-Csak nem azt akarod mondani, hogy felfedezni vélted a karakterábrázolás vagy a hitelesen működő karakter némi halovány nyomát? :)Nekem viszont teljesen mindegy volt, mi a foglalkozás, az Ügyvéd mint szimbólum nem nagyon hat meg, amit már írtam, az igen.
VálaszTörlés-a romantikus regény nem gyilkosággal kezdődik, erre próbáltam célozni, és ha már itt tartunk, ritkán is végződik azzal
-Raszkolnyikov-típust nem érzem, sajnálom
-a szeretnivaló rosszfiú mindig picit érzelmes (ha már annak akarjuk hinni, sokkal inkább a lányához való viszonya és az erkölcsi dilemmázása tehetné ilyenné)
-gondolom szereti a témát. De ha már azt viszgáljuk, hogy kell gonoszt rajzolni a XX-XXI. században, ez is hozzátartozik.
560 oldal elég volt az írónak, hogy a finom karakterábrázolás eszközeivel a két fôhôst valamennyire bemutassa. A fôhôs teljesen hitelesen alakítja a maga egysíkú szerepét. A lány meg a társadalom zavart áldozatából egyszercsak nagystílû szélhámossá vedlik, japersze mert az általános iskolai tanárnôt átejteni egész más, mint egy hotel személyzetét.
VálaszTörlés