Mór itt egy darab nem volt, csak munka. Teljesen elfoglalta az életem, ha véletlen nem voltam bent, vagy visszajárt a fejem, vagy azt számoltam, mi mindent nem tettem meg. A hétvégék arról szóltak, miképp is lehet a szombaton még beugrom és a holnap már menni kell közé besûríteni egy kis életet. Pedig Földiákostól jól megtanultam, hogy az élet nem áll meg attól, hogy nem éljük, csak kimaradunk belôle. Csütörtökön viszont egycsapásra megváltozott sok minden.
És azért pont csütörtökön, mert a héten sok Gondból egyszerre Probléma lett, márpedig a Gondokkal szemben a Problémák megoldhatók. Mint a Méhek meg a Darazsak: mire is van a Darázs, ha mézet sem csinál, és még az a kölcsönösség sincs meg, hogy ha megszúr legalább haljon bele?
Elsô Darázs, a csôgyár: Túljutottunk a csôgyárral egy fontos ponton, a legnagyobb vevônk befogadta a minôséget, és a folyamat kialakításában is látszik az alagút vége.
Második Darázs, a túlterheltség: Találtunk egy embert, aki a vevôk egy részét átveszi tôlem, így a napi ötven megírandó emailból napi 20 lesz.
Harmadik Darázs, a tehetetlenség: Találtunk egy embert, aki a csôgyárat veszi majd át tôlem szépen lassan. Beszél angolul és lengyelül, talán végre nem kell egy hetet várnom mire valaki hajlandó felemelni a telefont, hogy felhívjon egy beszállítót.
Negyedik Darázs, szeret-nem szeret: Némi -vélt vagy valós- mosolyszünet után Dömével újra egy nyelvet beszélünk (az ô angoljából és az én olaszomból kifolyólag ez szigorúan szimbolikusan értelmezendô)
Ötödik Darázs, meddig húzhatja még: Nyuszi kapott állást. Megbeszéltük, hogy addig maradunk, amíg jól érzi magát, ha itthon várakozó szeretô háziasszonyból visszaalakul dolgozónôvé, kicsit hosszabb lengyel tartózkodást sejtet.
Hatodik Darázs, a mítosz: Bevallom elragadott magával a Forest-féle pörgökmintaszemétaszélben menedzser mítosza, még élveztem is, hogy azt érzem, én kéremszépen hetekig dolgozhatnék, akkor sem jutnék a végére.
Hetedik Darázs, az íróasztalfiók: Sorban gyártottam a hihhhetetlenül fontos restrukturációs projekteknél életbevágóbb átszervezô projekteket úgy, hogy az égvilágon senkinek nem volt még csak átnézni sem ideje, ereje. Most a belsô logisztikára is felvettünk egy embert, akinek a nyakába lehet sózni ezt a sok szép prezentációt, hatástanulmányt, projekttervet.
A Méhekké változás örömében mindenféle mézeket csepegtettem az életembe:
Felhívtam a Mackómamám, hogy legyen mézesmackó jókedvem.
Hosszú hetek várnakrám, mennemkell, majdhívlak, majbeszélünk után felhívtam Tamást úgy, hogy volt idônk beszélgetni egy jót. Márpedig ha mi ketten jót beszélgetünk, azt órákban mérik: egyikünknek sem kell a szomszédba menni egy kis "Ádámtólévától kezdem a sztorit" ötletért, vagy egy "errôl jut eszembe" átkötésért, esetleg egy "és azt már meséltem" kérdésért.
Foglalkoztam újra kicsit a részvényekkel, rendezgettem a dokumentációt.
Ma egyszerûen eljöttem fél nyolckor, ez pedig korainak számít.
Most pedig írtam bejegyzést is. Kicsit visszahódítottam a Darazsaktól az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése