Kis felnôttek - nagy gyerekek

Szokatlan fülszöveg ez, mert nem szöveghez tartozik, hanem épületekhez, a Pestszentimrei Óvodaközpont építészeti tervpályázatának három nyertesét nézegettem, és meglepett az eredmény. 

A gyôztes nagyot gondolt, és alkotott egy plázát. Persze kicsiben, mert kicsikrôl van szó, és tett bele színt is, merthát a gyerekek szeretik az olyat. Gondolom ez hivatott a gyerekkor ingergazdagságát szolgálni.

Forrás: epiteszforum.hu

Az Építészfórumon olvasható a bíráló bizottság indoklása is, hogy miért jó is a pályázat:

A Bíráló Bizottság részletes véleménye:

A szerzők az épületet a Podhorszky utcai beépítési vonalra telepítették, ezzel szabad felhasználást biztosítva a teljes belső parkosítható telekterületek kialakításának, a meglévő növényállomány megtartásának.

A főbejárat, a civilszervezetek és családsegítő szolgálat elhelyezése kellően hangsúlyozott, mégis szeparált, míg a gazdasági bejárat megfelelően távol került kialakításra.

A szükséges parkoló terület biztosított, a tervezők gondoltak a kerékpárral közlekedők járműveinek elhelyezhetőségére is.

A hosszfolyosóra szervezett pavilonos elrendezésű foglalkoztatók jó tájolással, teraszokkal tervezettek. Figyelemre méltó egymásfeletti, kissé eltolt kialakításuk, ami a felső szinti teraszok jó pozicionálását eredményezte.

Az udvarfelület rajzban bemutatott tagoltsága utat mutat a tornaudvar és a leválasztható területek elhatárolására, ezzel teret ad a gyermekek közösségformáló hajlama kialakításának – lehetőség nyílik az egyes csoportok keveredésére, barátságok szorosan vett csoportokon túli formálódására. 

Jó gondolat a tornaudvarnak a felső szinti tornateremmel való kültéri összekötése, a telek nyúlványrészének sport célokra való nevesítése.

Az épület tömegformálása fegyelmezett, elegáns, amit az alkalmazott tégla-architektúra, a belső udvar felőli csoporttermek homlokzatfelületeinek színezése old. 

Figyelmet érdemel az egyes óvodai csoportok színeinek homlokzati burkolaton való megjelentetése, (téglaburkolat azonos méretű színes kerámia lapokkal való vegyítése) melynek végső kifejtése a belső színhasználaton túl a foglalkoztatók homlokzati színezésében köszön vissza.

Összességében megállapítható, hogy a bemutatott elképzelés jó példája az óvodatechnológia pavilonos funkcionális elrendezésnek. 

Bizonyítja, hogy meghatározott értékrendek mellett való szerkesztés eredményeként létrehozható olyan épület, ami hordozza a korábbi idők tanulságait, az újabb óvodai elvek konzekvenciáit, és anyaghasználatával, tömegformálásával, tér – arányaival jó otthont adhat a jövő generáció számára.

Megállom, hogy felhívjam a figyelmet a szóhasználat és a fogalmazás rettenetére, azonban a tartalmát vizsgálva feltûnt, hogy egy dologról nincs szó, a gyerekekrôl. Pontosabban két alkalommal megemlíti, ki is jelöltem benne, el ne kavarodjon a tér- és tömeghasználatban.

Én tökéletesen értem, hogy az építészet a technikai jellegén túl egy önálló mûvészeti ág, amiben a saját szemszögeik a legfontosabbak, kvázi az értôknek és egymásnak alkotnak. Vannak trendek, irányzatok, minden csuda, ami a mûvészetben kell. Éppen ezért, ahogy nem kérem számon egy kortárs mûvészen sem, hogy a képe nekem tetsszen, úgy nem akarom az épületeket sem megítélni az alapján, hogy szerintem szép -e. Mitöbb, a konkrét esetben az épület nekem tetszik. Szerintem szép a téglavörös, és noha sosem használtam volna a tömegformálás szót, az arányai is tetszenek.

Van azonban egyes épületeknek az építészmûvészeti értékteremtésen és a technikai oldalon túl egy harmadik aspektusa is: az épületeknek van funkciója, azon belül is van a funkciójának egy különleges oldala, hogy az épület milyen hatással van az azt használókra. Ez az esetek döntô többségében benyomások keltésérôl szól, és ha az építész tudatosan vagy tudat alatt is használja, az értelmezésük általában erre szakosodott társadalomtudósoktól, vagy rosszabb esetben bölcsészektôl ered; az építészek csak kontárok a posztmodern szimbolizmus leíró szókincsében. El is érkeztünk a problémához, ami miatt érdekesnek találtam ezt az épületet, és ami az elsô mondat felütése is volt.

forrás: epiteszforum.hu

Ez az épület egy pláza kicsiben, vagy egy irodaház. Szép, elegáns, a mindennapi, pixelenként igazított eleganciához szokott szemünk megtalálja benne az izgalmakat, ha ebben kellene a monitort néznem naphosszat, biztosan vidámabb lennék. Azonban az épület funkciója nem az, hogy 3-5 éves gyerekek (és 25-70 éves ovónôk) a napi 8 órás jelenlétüket letudják benne, nem az a cél, hogy a befoglalható területen minél több számítógépasztal elférjen, helyet hagyva az excutive bôrkarosszéknek (Tescoban 5000). Itt nem szerencsétlen multirabszolgák óránkénti 5 perces monitorszünetét kell megtervezni, hogy néhány másik emberi lény látványával kitolhassák pár hónappal az elkerülhetetlen depresszió kialakulását. Egy óvodában nem lehet cél hogy semmi se legyen izgalmasabb az exceltáblák fehérjénél.

Éppen ellenkezôleg, az a cél, hogy a környezet minden pillanatban ingergazdag legyen, hogy a világ mûködését értsék meg, és magukat lássák a világban. Kétségtelen, hogy minden gyerek szeret kicsinyített felnôtvilágban lenni, azt játszani, hogy mozdonyt vezet, irodában pecsétel, plüssállatok szívritmuszavarát diagnosztizálja.

forrás: epiteszforum.hu

Az épülettôl én mégis többet várnék, mint hogy a kérlelhetetlen irodaház-jövôt vetítse elô. Az hogy irodaházakhoz méltón az óvoda céges színei megjelennek a falakon, nem színes csak branding.

Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy ez az épület megfelel a magyar és jemeni óvodapedagógusok  LXII. nemzetközi konferenciáján az épülettervezési panelben meghatározott 23 pontos irányelvgyûjteményének. Mitöbb, ezeket a XCIII és az CIV konferencián is jóváhagyták, mert egyszerûen felûlmúlhatatlan volt. Hiszen mi nevelhet jobban tisztaságra és a test megismerésére, mint naponta háromszázszor elmondani, hogy ne tapogassák az üvegfalat, mert a dadusnak csúza van, és nem tud mélyre hajolni letakarítani az üvegfolyosó üvegfalát? Mi lehet jobb az önfegyelem és mértékletesség tanítására, mint az épületben bôséggel található lépcsôkön a rohangálást tiltani? A környezettudatosságra pedig nincs is jobb példa, mint hogy lám, a fának kivágtuk a tetôt. Igaz, hogy újat oda már nem ültet senki, mert a nap csak akkor jár ott, amikor a Tihuanacui napkapun is átsüt, de a jövô nemzedék láthatja, hogy a fákat szeretjük.

forrás: epiteszforum.hu

Mindemellett az épület idôtálló, egyrészt az én óvodám a 80-as években is így nézett ki, (persze az akkori divat szerinti kis csempékkel, nem a mostani szerinti klinkertéglákkal) másrészt ha már nem lesz több gyerek, ki lehet adni irodaháznak. Elvégre a gazdasági bejárat jól elkülönül, a fa mellé pedig ki lehet rakni a hamutálcát.

Földes és Társai Építésziroda Kft.
vezető tervező: Földes László
építész tervezők: Balogh Csaba, Sónicz Péter
építész munkatársak: Sirokai Levente, Csűri Johanna, Vértesy Ági, Sarusi Kis János, Szűts András
további képek a képekre kattintva érhetôk el

A második helyezettnél felmerül a gyanú, hogy konkrétan a gyerekekre gondolt az épület tervezésekor. Ezt a bíráló bizottság sem tudta nem észrevenni, így sajnos tômondatokra kellett korlátozni magukat:

A Bíráló Bizottság részletes véleménye:

A terv beépítési javaslata, terület-felhasználása racionális, jól átgondolt.

Jó döntés, hogy a Vezér utca felöl egy kétszintes „fejépületben” helyezi el a kiszolgáló, illetve az egyéb szolgáltató funkciókat, így a terület nagyobbik felét a csoport szobák földszintes épületegyüttese foglalhatja el.

A tervnek nagy előnye, hogy a csoportszobák egyenértékűek, minden foglalkoztatóhoz tartozik közvetlen kertkapcsolatú fedett, nyitott terasz, illetve játszó udvar.

A pavilonos elrendezés ellenére sem terjengősek a közlekedő terek.

Az épület alaprajzi rendszere tiszta, mind a gyermekek, mind a gondozók számára jól átláthatók.

A visszafogott architektúrát szellemes falburkolatok és játékosan perforált árnyékolók teszik izgalmassá.

A parkolásra a Vezér utcán különálló telekként használja, elfogadható megoldás.

forrás: epiteszforum.hu

Jó verselemzôhöz méltón azzal kezdeném, hogy az épület megálmodója (továbbiakban költô) az épület megálmodásakor arra gondolt, hogy.
Noha nem tudom mire gondolt, de egyértelmûen alkalmatlanná teszi az épületet más felhasználásra, mint hogy gyerekek legyenek benne, és ismerkedjenek a világgal. El tudom képzelni, ahogy a tetôbôl kivágott állatkák Foucault-ingaként vándorolnak nap közben a pázsiton, és a belsô terekben. Vagy ahogy a foglalkoztatószobák ajtajait kinyitva költöznek ki a játékok a kertkapcsolaton keresztül, nomeg a bogarak, levelek, virágok befele.

foglalkoztatószobák kertkapcsolata
forrás: epiteszforum.hu

Nem tudom, hogy az elegáns tömegformálás, vagy a visszafogott architektúra jelenti -e azt a különbséget, hogy az egyik egy birodalmi romboló, míg a másik egy kis kuckó, de a visszafogott architektúrás tiszta alaprajzrendszerû megoldásnak nincs embergyár jellege.

Mûvészileg lehet hogy az elsô az, ami a kor szelleméhez méltóbb, nem értek hozzá. A második épület viszont barátságosabb, óvodábbnak valóbb. Már ha ez érdekes. És persze álljon itt a megálmodók neve:

Vezető tervezők: Fábián Gábor, Joó Éva

A harmadik díjazottnál nehéz dolgom van, nekem eleinte tetszett, de nagyon befolyásolnak egyik irányba az akvarell (jellegû?) képek, másik irányba pedig Lunanyuszi véleménye, mely szerint barakkokra hasonlítanak (na jó, konkrétan Birkenaut mondott). Szerintem házikók, kuckók, búvóhelyek. 

Ez az épület valószínûleg építészmûvészetileg is megállja a helyét, ami viszont igazán érdekes, az a bizottság véleménye.

forrás: epiteszforum.hu

A Bíráló Bizottság részletes véleménye:

A beépítés lineáris és pavilonos tömegek vegyítéséből áll elő. Meghatározóan a Podhorszky utca felé zár az épület. A belső udvari szárnyat a foglalkoztatók alkotják, melyek saját kertrésszel rendelkeznek. Ennek az eredménye, hogy a helyszínrajz szinte felparcellázott képet mutat és erős koncepcionális felvetést, jelez. Mintha egy pavilon egy otthont adó családi ház lenne, saját kerttel. Az udvarok rétegvonalas terepjátéka jó ötlet.

Az anyaghasználat és a monitorszerű nyílások modern skandináv ízűek és nagyon maiak. Kérdéses ezek mennyire adekvátak ebben a környezetben. 

A földszint és az emelet szinte megfelelnek egymásnak. A felső foglalkoztatóból rámpán lehet közvetlenül lejutni a kertbe.

A három fő funkciónak három külön bejárata van, szelektíven megközelíthetők a belső közlekedőből is. 

A terv vonzó, ötletdús, barátságos atmoszférával bír, melyet a tehetséges grafikai előadásmód is nagyban segít. Megfelelően ingergazdag úgy, hogy megmarad egy józanul valóságos építészet mellett.

Az óvodai karakternek megfelelő megfogalmazású, valószínűsíthetően a gyerekek számára is szerethető környezetet teremtve.

 Olyan szavakat találtak az ítészek, amiket az elsô díjazottnál hiányoltam: ingergazdag, gyerekek számára szerethetô, barátságos atmoszféra.

Én már csak azt nem értem, ha mindezeket ebben találták meg, miért a tömeghasználat és elegancia nyert? Miért nem a barátságos, szerethetô, ingergazdag? Ez kéremszépen óvodai karakternek megfelelô megfogalmazású, nem ez lenne az elvárás, a minimum?
Amit mindenképpen kiemelnék, mint óriási találmányt, az a rámpa. Rámpán lehet rohanni, futni, le- föl, cipelni, tolni, húzni, vonni. A rámpákon nem kell tiltani mindazt, amit a lépcsôkön szokás, egy kicsit kevesebb tiltás senkinek sem árt.

a barakk-jelleg
forrás: epiteszforum.hu

A megálmodók:
Vezető tervező: Kendik Géza
Építész munkatársak: Maza Orsolya, Vilics Árpád, Papp Zoltán Tibor
Fotó: Erdélyi Mónika
Generáltervező: Stúdió A4 Iroda Kft.