Vasárnap délután

Tegnap vagy tegnapelôtt a legújabb szerzeményünk, Baby elkezdett furcsa kávét fôzni. Lassan is jött belôle a kávé, meg nem is sikerült olyan krémesre, mint az illendô volna. Elôször persze a kávéra  gyanakodtunk, túl durva ôrlésû a Dallmayr, biztos az a hiba. Aztán bontottam egy Lavazzát, és amikor abból sem sikerült kisebb karbantartásra szántam el magam.

Rávettem Kisnyuszit, hogy menjünk el a Media Marktba, és vegyünk vízkôoldót. A vízkôoldó a vízkövet valószínûleg oldotta, a probléma azonban keményebb diónak bizonyult, azt nem oldotta (meg).

Ekkor elszántam magam, hogy megoldom a problémát:

Lengyeltejek - Dulce de leche

Amint lunanyuszi is írta, nagy barátai vagyunk a tej mindenféle formáinak. Noha az elmúlt tíz évben otthon elszaporodtak a korábban ismeretlen tejtermékek (savós tej, író, ízesített kefír, joghurtok, cottage cheese) mindenféle minôségben és árkategóriában, az itteni kínálat lenyûgözô. Nem csupán a választék, a számunkra ismeretlen készítménye, hanem a minôség is. Hetente fogok jelentkezni egy-egy újabb tejtermékkel, ez most a hetedik -hónapokkal megkésett- rész.

Eddig megjelentek:

• Maślanka
• Mleko
• Masło
• Śmietana
• Ayran és Cottage Cheese
• Kefír és más joghurtok

Marhasült

Egy gyönyörû marhasült

Meghatározó gyerekkori élményem, amikor valamelyik születésnapom alkalmából Koky ebédet rendezett magánál nekem, és nem kellett köretet ennem. Ez ajándék volt, húst hússal ehettem, az igazi nagymama-unoka rosszalkodás jegyében. A csokit is nagyon szerettem, de húst hússal enni igazi huncutság volt.

Szintén Kokyhoz kötôdik, hogy a kevés általa mûvelt konyhai mûvészkedés egyike a töltött sülthús volt. Születésnapján, Karácsonykor, meg ha bármilyen más alkalom volt, jóeséllyel marhasült volt. Valamiért mindig kevés volt a köret, ezért ezek a ritka alkalmak mindig azt jelentették, hogy hússal ettem tele magam.

Porcelán

Van nekünk két kávéscsészénk, illetve két kávéscsészénk és két capuccinoscsészénk, mindkettô a prágai Grand Café Orientbôl, ami másnéven a Kubista kávéház:

Reconquista

Mór itt egy darab nem volt, csak munka. Teljesen elfoglalta az életem, ha véletlen nem voltam bent, vagy visszajárt a fejem, vagy azt számoltam, mi mindent nem tettem meg. A hétvégék arról szóltak, miképp is lehet a szombaton még beugrom és a holnap már menni kell közé besûríteni egy kis életet. Pedig Földiákostól jól megtanultam, hogy az élet nem áll meg attól, hogy nem éljük, csak kimaradunk belôle. Csütörtökön viszont egycsapásra megváltozott sok minden.