Viszlát, és kösz a halakat!

605 nap, egész pontosan ennyit töltöttem el itt, Lengyelországban, ennél a cégnél. Mármint alkalmazásban, merthogy nem számolom hány napot voltam úton, otthon, emitt és amott, de 2009 július 1-e óta ennyi nap telt el. Most pedig ez a számláló nem számlál tovább, ma leállítom, és vége. Vége Lengyelországnak. (Kedves ittmaradók és lengyelek, ne féljetek, igazából Lengyelország marad ott, ahol van, tele lengyelekkel és mindenekkel, ahogy azt megszoktátok, engem megszokni meg úgyis kevés volt ez a 605 nap. Ha esetleg mégis lebegnének hatalmas sárga ûrhajók Lnegyelország felett, amik most eldózerolják... csak véletlen egybeesés)

A millió apró ok és indok, a szépen lassan összeálló döntés és az utolsó csepp most nem annyira érdekesek. Minden momentumnak megvan a maga története, eleinte még panaszkodtam itt is, aztán egyes dolgokba belefásultam, másokat meg nem bírtam megszokni. Egyszercsak elég lett, és éppen úgy, és olyankor, amikor máshol meg pontosan egy olyan formájú luk támadt, amit velem be lehet pótolni. 

Ne tessék itt valami hiperreális, agyonfontolt döntésre gondolni, amit minden észérvvel szemben meg tudok védeni utolsó vérig. Kellenek néha olyan döntések, hogy "ez nekem nem jó", és ezt nehéz bármivel megfellebbezni. Hát ez nekem nem volt jó, ez pedig minden apró indokával és okával együtt is, még ha egyenként meggondolandó is lehetne, így, egyben ez már sok volt. Most pedig valami olyan jön, amirôl már régóta tudom, hogy jó lenne, de meg kellett érnie ennek a gyümölcsnek is. (további hasonló gondolatok: http://instantcoelho.com/) 

Szóval vége, de meg nem bántam egyetlen percét sem. Így volt ez jó. Ennyi, nem több.

Kelet-Európaiságunk bugyrai

Átlagosan éppen egy éve vagyunk itt (én júliusban voltam lunanyuszi szeptemberben lesz egyéves itt), ezidô alatt volt pár kellemes sörözôs esténk, amikor Tamásék, a Medvék, vagy éppen más magyarok voltak itt. Sem lengyelekkel, sem olaszokkal nem mulattunk, vagy beszélgettünk az irodai panasz- és munkaáradaton túl. Most szerdán megváltozott kicsit, Döme születésnapját ünnepeltük meg, ami a jótékony Zubrowka körök nélkül valószínûleg ugyanabba a tipikus fél-üzleti fél-barátkozós estébe torkollott volna, mint amink már volt jópár.

Hullámvölgy

avagy remélem mélypont.

Volt a mai napban pár olyan pillanat, amikor egy hajszál választott el attól, hogy felálljak, és hazamenjünk. Nem azért, mert megoldódni látszott -egy hajszálon múlva- a probléma, és végre elindulhattunk volna, éppen ellenkezôleg, amúgy alaposan jól felmondani és eltûnni. Meg voltak olyan pillanatok, amikor ugyanennyi választott el attól, hogy elbôgjem magam. 

Harmadik hónap

Július 2-án kezdtem dolgozni itt Kaliszban, pénteken volt éppen három hónapja. Annak ellenére, hogy eredetileg csövet gyártani jöttem mindent csináltam már, kaptam saját vevôket, akiknek az ügyes-bajos dolgaikkal foglalkozom. Annyi táblázatot gyártottam, amennyit hat hónap alatt nem amikor éppen controllerként dolgoztam még otthon, de az a tény, hogy ezeket elolvassa a fônököm, hogy érdemben szól hozzájuk, hogy javít rajtuk a jobb érthetôség és pontosabb tartalom kedvéért sokkal értelmesebbé teszi még azokat azokat az órákat is, amiket elvetélt ötletek táblázatba foglalásával töltöttem.

Már nem tudok a németekre haragudni, magam mögött hagytam az egészet, számomra elmúlt, és amikor régi kollégákkal beszélek sem tudom felidézni azt a haragot, csalódottságot amire már csak szavakban emlékszem. Sôt ha nagyon hurráoptimizmussal akarok visszatekinteni, sosem szántam volna rá magam arra, hogy itt dolgozzam, ha nem teszik olyan rosszá az ottani munkakörülményeket.

Szombat délután

Ma kirándulni voltunk Ostrów Wielkopolskiban, csupán huszonöt kilométer Kalisztól, és két hete vasárnap Fabio -a szobatársam- azt mondta, ott van ám a nagy élet este.
Elmentünk, és valóban kellemes városka, sokkal több éttermet és kávézót láttunk, mint Kaliszban, bár szombat délutánhoz képest nem volt hatalmas tömeg.

Itthonról

Na ez mi ez?

A lassan kikísérletezett optimális út

Az elmúlt hat hónapban összesen megjártam tizenkétszer a Budapest (Sóskút) Kalisz utat. Sok szándékos és véletlen kísérlet, és sok térképbújás után kialakult egy út, aminek az idô-hossz aránya jelenleg optimálisnak tûnik. (innen kéretik eltörni minden ujját a legoptimálisabb szó minden használójának). A városok utak sorban (ha netalántán valakinek eszébe jutna meglátogatni minket) (a további látogatók kedvéért):
Magyarország egyértelmû, M1-es Rajkáig, onnan Bratislava egy köpés, 23km. A határtól odébb van egy OMV kút, ott lehet cseh és szlovák autópálya matricát is kapni, néha beszélnek magyarul is. Bratislavától Malacky és Brno felé kell menni, Brnoig teljesen eseménytelen egyenes autópálya. Brno-nál érdemes figyelni, mert az út bevinne a centrumba, Olomouc azonban ugyanazon a kijáraton van, mint Praha, így elég könnyû elvéteni. Ha viszont valaki ráért az olomouci útra, újabb 50km eseménytelen autópálya vár rá, majd az 1-es utat elhagyva a 46-os útra kell térni. Az szintén autópálya-jellegû, kétszer két sáv elválasztva, nyomokban leállósávval.
Olomouc körgyûrûjén folyamatosan Ostrava felé kell menni, majd az újabb autópályán egészen Ostraváig. Ostravánál a PL (Gliwice) tábla után egészen addig, ahol el lehet menni Racibórz felé.

Ostrava és Racibórz között van a cseh-lengyel határátkelô,észrevétlenül lehet rajta átsuhanni. Racibórztól kezdve egészen Kluczborkig a 45-ös úton kell haladni, Opolén át. Az opolei külsô gyûrû nagyon praktikus, érdemesebb azon menni, mint a városban kószálni, bár az lényegesen rövidebb. Alapvetôen a táblák a gyûrû felé visznek, így könnyebb is arrafele menni.
Kluczborkot keresztezve a 45-ös útról rá lehet fordulni a 11-esre (balra, jobbra nem messze van egy Shell benzinkút, tiszta vécé, kávézó), ami Kepnon és Ostreszówon át elvisz Ostrów Wielkopolskie-ig, ahonnan a 25-ös úton 15 perc alatt Kaliszba juthatunk.

Ez lenne az optimum. Emitt alant a fontosabb pontokkal.


View Larger Map

Igazodva a valós igényekhez íme egy lista a városokról, amiket érinteni kell:

Bratislava [Rajka] (M1)
Brno (D2)
Olomouc (1)
Ostrava (1)
Racibórz (46)
Opole (45)
Kluczbork (45)
Opatów [Pozńan] (11)
Kepno [Pozńan] (11)
Ostrów Wielkopolskie (11-25)
Kalisz (11-25)

Ezen az útvonalon az eddigi legjobb utam 8 óra 45 perc volt, átlagosan 9 és fél órát érdemes rá számolni. Mivel a fulneki leágazás (ami kereken 450 kilométerre van Budapesttôl) után már nincs autópálya, általában az elsô 450km 4,5-5 óra, a maradék 320km pedig a másik 4,5-5 óra. Idôben tehát ott a félút távban Brno után valamivel. Érdemes este érkezni Lengyelországba, mivel akkor csendesebb a forgalom, Opole önmagában képes egy órás lenni, ha a körgyûrûn dugó van.

Üzemanyaggal is érdemes úgy gazdálkodni, hogy Lengyelországba üresen érkezzen a kocsi, mivel a legdrágább üzemanyag is 1EUR alatt van.

Most már kellô útitanáccsal ellátva várunk mindenkit látogatóba.

Krakkó +két hét

Múlt péntektôl két hétig együtt leszünk Nyuszival, egy hétig ô lesz itt Kaliszban, egy hétig pedig én leszek otthon. A jövô héten ráadásul három napig még Nyuszi is szabadságon lesz! Egyszóval most két hét nyugalom, szerelem, alacsony kommunikációs költség következik.

Pénteken Nyuszi Krakkóba érkezett (volt egy kis kavarodás a jegyvásárlással, de megoldódott szépen) Orangewayssel. Ahhoz képest, hogy térképem nem volt, GPS pláne nem, a google maps segítségével csak fél óra kavargás és 3 telefonhívással megtaláltuk egymást.

Eltöltöttünk két órát Krakkóban, megnéztük a Wawelt kívülrôl (zárva volt), a régi városteret, aztán elindultunk hazafele. Pénzünk sem volt ott maradni, meg hajtott minket, hogy Nyuszi meglássa végre az új otthonunkat. Azért pár kép készült Krakkóban:


Szombaton délutánig aludtunk, aztán ettünk, sétáltunk egy nagyot a környéken (egy hónap alatt nem volt érkezésem megtenni ezt a kis felderítô sétát), vasárnap a belvárosban sétáltunk egyet, és hopp el is telt a hétvége.

Most pedig elkezdôdött az, ami pár éven keresztül vár ránk, én dolgozom, Nyuszi otthon vár. Persze ha lesz már net a lakásban, vagy esetleg kisbocsunk nem csak várni fog, de egyelôre vár.

Hôérzet és gyümölcsök

Itt Kaliszban nappal 34-35ºC van, nem tûnik északiasan hûvösnek, nekem mégsincs melegem.

Az tûnt fel elôször, hogy mindenki panaszkodik a melegre, én pedig a fókakabátom bôséges mérete ellenére sem szenvedek. Egyértelmûen kisebb

vagyok, mint tavaly nyáron (amikor praktikusan elmentünk egy hónapra a télbe), de még júniusban is sokkal jobban szenvedtem.

Ez valószínûleg annak tudható be, hogy ezen a héten -fôként diétás okokból- kizárólag gyümölcsön, gyümölcsleveken, no meg persze az elmaradhatatlan kólán (szigorúan lájt) éltem. A kólát kihúzhatjuk, a napi adagom állandó (legalábbis állandó, hogy 2 liter alatt ritka az a nap, amikor megállok), maradnak a gyümölcsök a gyanusítottak listáján.

Gondolom ez az inverze a téli zabálásnak, ha sok nehezet eszünk, nem fázunk annyira, na most sok könnyûtôl nincs melegem.

Mosómaci

"Unatkozik?
Vásároljon mosómedvét!"

Mosómacivá változtam, íme a kép az eredményrôl:

Ház

A múltkori képsorozatból kimaradt a ház kívülrôl, tegnap csináltam két képet:

A ház kívülrôl, a játszótér felôl (mert az is van)

A legfölsô szinten az a két ablak néz a hálószobába be. A (bentrôl) jobboldalit elrontotta a tegnapelôtti vihar, ha bukón van, néha meggondolja magát és négy sarokból egybe kapaszkodik

Hétköznapok

Noha az újdonság varázsa még messze nincs múlóban, még az egyedülléttôl is inkább szenvedek, mint megszokjam, szépen lassan kezdem megérezni az ittlét hangulatát.
A munkakörnyezet még mindig olyan, mint amire számítottam, amire vágytam. Pezseg, hangos, de a legnagyobb problémák és a legkisebb zavarok között is nehéz különbséget tenni. Ma derült ki, hogy annak ellenére, hogy mindenki kilencre jár, azt is mondták nekem a többiek, hogy kilencre kell jönni, valójában fél kilencre kellene. Tulajdonképpen bele van építve a késés a létbe.

Úgy tûnik Döme lesz az elsô fônököm, akit tisztelni is fogok. Értelmes, jól vág az esze, még a többnyelvûség korlátain át is tökéletesen értjük egymást. Annyira más itt minden, annyival kellemesebb ez a lazaság, hihetetlen mennyivel jobban érzem magam a bôrömben, mint az elmúlt fél évben. Fôleg annak tudatában, hogy nyuszitlanul sem sokáig kell már lennem.

Ezidáig a hétvégi ideoda robogást hevertem ki, ma reggel már egészen frissen ébredtem, holnap már valószínûleg vasaltan fogok kilépni az ágyból. Aztán már csak kettôt kell aludni egyedül, és Prágában találkozunk Nyuszival.

Most már majdnem egészen jó nekem.

A lakás

Végre megvannak a képek, Kisnyuszi a hosszas kerti tevékenykedésem után letöltette velem ôket, íme:


Pár kép a lakás belsejérôl, illetve a látványról az ablakokból, az egyik a tumblr-en megmutatott látkép egész pontos mása :)

Apróságok

Elhelyeztem a térképen pár fontosabb helyszínt :) aztán ez majd még bôvül ahogy jönnek a történetek.Egyelôre a Tesco, a munkahelyem és a lakásunk kapott helyet, nomeg a tízperces útvonal.


Nagyobban ITT nyílik

Elsô napok

12 óra alatt értem ide, az idôjárás pedig nem kedvezett nekem, cefet meleg volt, a légkondiból pedig elillant a gáz. Amint beestem a céghez elôadtam, hogy nekem zuhanyzó kell, nagyon. Dömétôl megkaptam a lakás kulcsát, Silvio elvitt engem a lakáshoz, én meg beestem a zuhanyzóba, és csak folyattam magamra a meleg vizet.

A lakás másfélszobás, újépítésû, tipikus lakóparklakás, kellemes. Majd jönnek fotók, csak többszörösen akadályoztatva voltam.

Pancsi után visszamentem a céghez, megkaptam a laptopom, az íróasztalom, egy halom keresztnevet, amire nem emlékszem, meg némi információt. Este nyolc körül elindultam haza -a Tescon át, ami egy lépésre van a lakásunktól- ettem, aludtam.

Könnyû lesz megszokni, hogy 10 percre lakom a cégtôl, és 9 körül kell beérni. Ma is okosodtam, az elsô pár hétre kaptam három prodzsekt, amikkel prodzsekhetek. Az egyik -nem meglepô módon- a csôgyár beruházás, a másik ugyanaz mint eddig -IT okoskodás, a controllerrel okoskodás-, a harmadik meg key account, persze pont két olyan cég, akikkel jól elmérgesedett a viszony.

Viszont muszáj lesz megtanulnom rendesen olaszul, ezek a fiúk becsülettel nyûvik az angolt, de nekem is jobb, ha ehelyett inkább megtanulok annyira, hogy azt tudjam mondani, amit szeretnék, és ne azt, amit tudok.

Most gyorsan elhadarva ennyi... aztán még jön mindenféle...