ASUS O!Play HD2 playlist handling

So I own an ASUS O!Play HD2 and apart of many small problems, I had a huge one: I couldn't make it to load playlists. I've quite large music collection (20,000+ mp3 files), and listening to full folders at a time is just not what I've bought a media center for.

Újabb betört kávéfőző

Olyanok ezek, mint a vadlovak, jönnek, beköltöznek, makrancoskodnak, próbálgatják-kóstolgatják az embert, aztán amint előkerül a csavarhúzó, egy kis bütykölés és máris rendesen viselkednek.

Anno ugye Baby volt az, aki röviddel beköltözése után úgy döntött, hogy nem főz kávét, azt a lázadást akkor sikeresen leszereltem. Most Yuriy -akit Karácsonyra hozott Kicsibocs és Zdrumi Jézuskája- mutatta be, hogy a svájci hegyek között is teremnek olyan vad legények, mint az Appeninnekben.

Kínai kézimunka

Az első bolygó

Egy európai hajtómű egynegyedéért egyedileg, kézzel készített művészi alkotást kaptunk. Nem hiába vásárolták meg a RollsRoyce-ot.

Porcelán

Van nekünk két kávéscsészénk, illetve két kávéscsészénk és két capuccinoscsészénk, mindkettô a prágai Grand Café Orientbôl, ami másnéven a Kubista kávéház:

Anya csak egy van.

Nem láttad azt a nyolcas anyát?
Anya csak egy van.

Egy pirogért alig balatonnyira - Łodż

Kalisz Lengyelország kellôs közepén van, nomeg a világ kellôs közepén is, de ezt aki nem hiszi lépje le, ellenben Kalisz Lengyelországon belüli pozíciójához elegendô térképet ragadni.

Mivel a kellôs közepén van, ezért egészen úgy tûnik, hogy semmi sincs messze, ez valójában azt jelenti, hogy minden cefet távol van otthoni mérték szerint. Viszont mi már otthon sem tartottuk be a közel és távol szabályait, és ez még tovább romlott attól, hogy alig 800 kilométernyire költöztünk. Bár azt nem hittük volna, hogy a tibeti buddhisták már elkezdték kiépíteni az utat Kalisz és Lhasa között, mégis 16 kilométer hosszan már ellátták az utat imazászlókkal.

Szóval enni egy pirogot Łodżban nem tûnt akkora marhaságnak.

Pipavers

Az elôzô bejegyzésemben nagy sikert aratott a pipavers, ezen felbátorodva megkerestem a másik kedvenc pipaversemet. Ez kiváló alkalom volt arra is, hogy megtudjam ki írta, mert ezt valahogy nem sikerült megjegyeznem.

Mielôtt a vers következne íme egy kis elemzés róla, amit Kovács Sándor Iván a Magyar Irodalomtörténeti Folyóirat az IRIS fôszerkesztôje írt (teljes írás emitt):

A pipárul “olasz formára” írt “sonetto” a magyarországi szonett-próbálkozások után (van közöttük német és francia nyelvû is) az elsõ épkézláb kísérlet. Turóczi-Trostler József impozáns hátteret festett “a legvirtuózabb román forma” varázsán töprengõ Faludi sonettója mögé, a nagy európai “szonettjárványoktól” a “dohányversek”, “pipadalok” divatozásáig (egy XVII. századi pipadalt J. S. Bach muzsikája halhatatlanított). Magyar földön ezek ismeretlenek voltak, csak a tubák passziója volt ismert. Rákóczi, Mikes, Bercsényi vagy Buga Jakab közkuruc mind megszállott dohányosok. Rodostó hajnali miséi után – mint Mikes utal rá – a bujdosók a Szent Tubáknak áldoznak közös dohányzással a fejedelem fogadótermében. Kiss István velencei megfigyelése: az olasz lekukorodó még nagydolga végzése közben is tubákolgat. Hermányi Dienes szerint azzal is civilizálni kell a XVIII. századi Erdélyt, hogy a pipások nem köphetnek a földre. A pipás helyzetébe való belehelyezkedés szinte bensõséges örömû; egyszersmind a gyóntató leckéje.

Most hogy már a kellô felajzás megtörtént íme a vers:

Pipa

Újra saját irodám van, amiben egyedül vagyok. Csukható ajtóval, nyitható ablakkal, ráadásul egy gyors körkérdés után kiderült, hogy a kollégáimat nem zavarja a pipafüst.

Újra pipázom hát, és nagyon örülök neki. Az irodai dohányzásnak, a pipának, az illatnak, mindennek. Ennek örömére megkerestem kedvenc pipásversemet.

Nekem a Gellérthegy a Himalája.

Forest Lisszabonba utaZott. Mondta hogy mennek, van kint ismerôse, meglátogatják nomeg Lisszabon. Kicsit furcsállottam, minek megy az ember fia Lisszabonba, pláne kedvest utaztatni, nincs ott semmi csak arabok meg homok. Gondoltam a tevék vonzzák meg a meleg.

Mezil család

Ma kollégám megkérdezte ismerem -e a Mezil család (Famiglia Mezil) rajzfilmet, merthogy az magyar. Én nem ismertem, legalábbis azt hittem, egészen addig, míg youtube-on rá nem kerestem.
Nos ki ismeri?
Hajtás után megfejtés...

Rohanós hét

Vasárnap, augusztus 31-én Nyuszi kiköltözött Kaliszba, összesen 2 napot voltunk ott együtt, aztán megkezdôdött az eddigi legrohangászósabb hetem. Elsején reggel ment a repülôm Varsóból, ahhoz hajnali négykor kellett indulni, hogy elérjem. Délután fél kettôre megérkeztem Stuttgartba, és az egész délutánt városnézéssel és szundikálással töltöttem. Noha minden logika ellenére a kistáskámba bepakoltam a fényképezôgépem nem volt érdemes fényképezni.
Stuttgart olyan, mint egy fedetlen bevásárlóközpont, bolt bolt hátán, csupa kirakat minden, ha az amerikai pszichót valaki meg akarná rajzolni, felesleges bíbelôdni vele, elég készíteni egy panorámafotót Stuttgartban.
A hotel, amit választottam pontosan annyit ért, mint a diszkont ára. A swiss lapján 90 euróért hirdették, de a bookings.com-on 45 euró volt csak. Ennyit megért, de kilencvenet nemigen. Felmerült, hogy a díszes neve -Astoria- ellenére valójában garniszálló.

Döme mániája, hogy együnk mindenhol helyit, amit csak pártolni tudok, különösen, ha a helyi evése nem a budapesti kínálathoz hasonlító Matthias pinze, Alabaardosch, goulash-fishermansoup jellegû, hanem olyan, ahol a helyiek esznek hétköznapi ételeket. Sikerült kifognunk egy ilyet, helyi sörözô, szinte mindenki 30 körüli, akik sörözni ugrottak be, és hozzá rágcsáltak tájjellegû izéket. Kimondottan finom volt a sör, és a kétszemélyes tál is, amit rendeltünk.

Másnap reggel kitaxiztunk, (annak ellenére, hogy a S-bahn 3 euróért kivitt volna minket ugyanannyi idô alatt, Döme nagy sajnálatára nem tudta ezt, és már elôzô este találkozásunk elôtt odarendelte a taxist másnapra), és kis késéssel megtaláltuk a volt fônökeimet.

Annak ellenére, hogy napokkal elôre összeszorult a gyomrom, amikor rágondoltam, az exfônökeim nagyon normálisan viselkedtek, kedvesek voltak, dícsértek engem Dömének, és még a tárgyalás is sikeres volt. Már amennyiben egy korábban küldött és el sem olvasott, de azért visszautasított ajánlat kvázi felolvasása sikeresnek tekinthetô. Node ne legyünk telhetetlenek, 3db A4-es oldal elolvasása sok lehet egy nagggyon elfoglalt menegernek.

Mire visszaértünk Lengyelországba már kialakult a következô napjaim programja. Egy szerencsétlenül elküldött email, amit az a kliensünk is megkapott, akit egy picit ostoroztam benne, nem hagyott más lehetôséget, mint hogy azonnal meglátogassam. Éjfélre értünk Kaliszba, háromnegyed háromkor meg már nyuszistul kocsiban ültem, hogy kelet-magyarországra robogjak. Mamamackó kinyomtatta nekem azokat a papírokat, amiket vinnem kellett, végrehajtottunk egy túszcserét (Nyuszit Mamamackónak, papírokat nekem), és alig húszperces késéssel érkeztem meg 1100 kilométerrel az indulási helyünktôl, tizenegy és fél óra alatt. Eddig nagyon büszke voltam rá, hogy Csacsit szinte sosem pörgetem 3000 fordulat fölé, nos most sikerült az M3-ason végig 4000-en pörgetni.

Délután vissza Pestre, másnap reggel pedig újra Kelet-Magyarország, csak most kicsit közelebb, alig 100 km Pesttôl. Az egész hihetetlen alvásmentes pörgést Isuéknál kezdtem kiheverni. Isu szabadságon volt, kaptam finom ebédet, beszélgettünk egy nagyot vele és Emenével. Aztán felébredt Lucus és készültek közös fotók róla, velem.

Fél szombatot átdolgoztam utána, hogy összefoglaljam mit végeztem a vevônknél, mirôl beszéltünk, merre kell tovább haladnunk, és ezzel véget is ért a hatnapos hét. Már csak vissza kell jutni Kaliszba, hogy hétfôn elkezdôdjék az újabb munkahét.

Hiába hangzik ez szörnyen rohangászósan, egyelôre élvezem, Nyuszinak is tetszik. Szeretem a munkámat minden fáradsággal együtt, és ezzel valószínûleg elég kis klubot alkotnánk a föld hatmilliárd lakójából.

Egy év változás

Tavaly ilyenkor már nászúton voltunk, most alig több mint egy hete meg Törökországban. Mindkét helyen készült egy-egy kép rólam.
A két kép között 5 apró különbség figyelhetô meg, egyet segítek: a legszembetûnôbb a pocakom.

Állatok útközben

Kalisz és Budapest között van egy csomó város, aminek a neve a magyar fül számára aranyos. Kezdôdik Malackyval.


Nem messze utána Kúty.

Aztán már Lengyelországban Racibórz.

Közvetlenül Kalisznál pedig a baranówi elágazás.

A biztonság kedvéérttérképen is elhelyeztem ôket, hátha szerez pár perc örömöt.