Tízévente

Épp egy hete vagyok itt, Belgiumban és majdnem pontosan tíz éve költöztünk Lengyelországba. Tíz év, két hónap. Nem, nem olyan, mintha tegnap lett volna, inkább olyan, mintha nagyon régen történt volna, tíz éve például.
A kiköltözés egészen hasonlóan zajlik most, ide Belgiumba, mint akkor, oda: váltani kellett, és ha váltunk, akkor ugorgyunk nagyot!

Megjártuk Lengyelországot, átvészeltük, és tanultunk belőle: ide most már élni jövünk. Mert átmeneti életet élni nem élet, csak amolyan vándorlás, amiből a hazamenés reménykeltő iránynak tűnik, és minden kicsit ráér. A különbség láthatatlan, vagy alig feltűnő apróságokból áll. Hogy egy vásárláskor nem arra gondolunk, vajon otthon hova tesszük majd, hogy nem gondolkodunk el rajta, vajon otthon nincs -e már egy ilyen, hogy nem tesszük fel a kérdést, hogy itt vagy éppen ide minek, érdemes -e egyáltalán megtanulni, megismerni, megtudni, hiszen majd egyszer megyünk haza.

Nem azért így, mert meg lennék győződve róla, hogy ez a végállomás, de legalább leszállnék a villamosról.

Mást is tanultunk Lengyelországból, másból is, mégiscsak eltelt tíz év, talán érettebben is lettünk, már kevesebb az illúziónk is, talán kevesebb az elvárásunk és reményünk is. Ide most egyszerű és jó életért jöttünk, nem a meggazdagodás, nem a kaland hozott, csak (csak?) az egyszerű és jó élet reménye. (Korábban -régebben- többször kereszteztük Németországot, és szinte minden alkalommal felmerült bennem, hogy igazságtalan az élet, hogy csak egyszerűen németnek születni és utána jól, normálisan dolgozni elegendő ahhoz, hogy az életszínvonalad magasabb legyen. Persze azt a színvonalat azóta többször sikerült -időszakokra- megteremteni otthon is, de valahogy nem vált sztenderddé, talán erőnkön felüli volt)

Lett közben még egy szempont: Macifül. Szeretném, ha neki megadhatnánk az esélyt, hogy bármilyen életet is választ, nyelveket beszéljen, megélhessen a legvadabb vagy épp legegyszerűbb szakmából, és hogy egy szabályt látva ne az a két gondolata támadjon, mint mindenkinek Kelet-Európában: ezzel vajon hogyan lopnak, és vajon hogyan lehet kikerülni. Sírva nevetni, zavarosban halászni, urambátyámnak ott vakarni, ahol viszket inkább egzotikus, vagy irodalmi élmény legyen a számára, mintsem mindennapos valóság.

Így indulunk legalábbis, aztán meglátjuk.

Elégedett ügyfél III. felvonás

Ugye volt egyszer egy elsô felvonás, hogy milyen ügyesen megcsinálta nekem a CIB az eurós számlát és bankkártyát telefonon keresztül. I. felvonás itt.
Aztán szünet, sósperec, sorbanállás a büfénél.
A második felvonásban kiderült, hogy a kártya mégsem sikerült jól, így a felhasználandó pénzeket továbbra is a forintszámláról kell felhasználni.

Most a harmadik felvonásban kicsit visszaugrunk az idôben arra a hétvégére, amikor Łodzban jártunk.

Skype lét

Minden reggel az elsô dolgom, hogy elindítom a gépem, az emailkliensek sorát (egyet a saját címemnek, egyet a cégesnek), a következô pedig a skype. Két hónappal ezelôtt írtam ezt a bejegyzést:

"Ami viszont teljes siker, az az elôfizetés. Az elôfizetés egy havi fix díj, amivel egész európát további költségektôl mentesen hívhatom. Jelenleg a teljes európát lefedô elôfizetés 5€, ennek az ára már akkor visszajött, amikor kétszer-háromszor 20 perceket beszéltünk Nyuszival SkypeToGo számon keresztül. Skype megoldások."

Ezt a sikert azóta megtöbbszöröztem, akirôl tudom, hogy elérhetô vezetékes számon, azon hívom, cégesen is sokszor használom, hiszen annyira mindegy, hogy a telefont emelem fel, vagy a skype telefont. Érzelmileg azt adja, amit otthon a mobiltelefon: nem érzem magam elzárva, bármikor felemelhetem a telefont, és teljes nyugalommal hívhatok bárkit.

Elégedett ügyfél

Az egyik bankszámlám a CIB-nél van, eredetileg az IEB-nél nyitottam az ebroker számlájuk miatt, aztán egyszercsak CIB lett, én meg megtartottam. Mióta megszüntettem az OTP számlámat, ezt használom a mindennapi élet költségeire. Mivel a fizetésemet euróban kapom, de a költségeink jó része itt van, felhívtam ôket, hogy megkérdezzem, mégis miként lehetne euró alapú számlát nyitni, ne kelljen kétszer fizetni az átváltásért.

Tennivalók

Elég sok olyan apróság van, amit hónapok (néha több, mint egy éve) halogatok, de igazán megoldhatónak tûntek ilyen-olyan rövidítésekkel, vagy éppen olyanok, amiket nem is halogattam, de úgy állítottuk be, hogy az itthoni életünknek feleljen meg.
Ez most a második nagy változás lesz egy éven belül. Lassan sikerült mindent az új, sóskúti címünkre küldetni, a 2007-ben megváltozott telefonszámomra (na arra is csak majdnem mindent), és most találhatjuk ki a módját, hogyan legyen elôször nélkülem, aztán majd Nyuszi nélkül is.

A ház rezsijét át kellene állítani csoportos beszedésre, a fogyasztásokat diktálósról átalányra, a postánkat átirányítani a barlangba, azokat a bankszámlákat, amiket nem használunk megszüntetni, a mobil elôfizetésemet feltöltôkártyásra (minek fizessek havidíjat havi két napért), az összes hitelkártyát végre az új számra, a locsolást automatizálni kellene, a fûnyírással megbízni valakit, kocsit el kellene vinni szervízbe. És mindezek még csak a karbantartás-fenntartás apróságai, egy részük egészen olcsó, másik részük még drága is.

Sürgôsen meg kell oldani, hogy mindkettônknek legyen laptopja (tudom, tudom csak meg kellene javítanom Nyusziét), jó lenne egy olyan GPS, amiben van térkép, kicsit egyenesbe kellene hozni az anyagi helyzetünket, mert távolról elég nehéz a hitelkártyák közti játék, bár ha a forint gyengül egy kicsit tovább, az új fizetésemmel ôszre sikerülhet.

Ez nem egy épületes poszt, de lesz mire linkelni, amikor jönnek a megoldások sorban :)