Az elefánt vándorútja

Saramago mindig saramagosat ír, de ez a saramagoság (vagy akár szaramágóság is lehetne, ha nem lenne leírva a szar olyan blaszfém) hol választható stílus a témához, hol pedig az egyetlen igazán létezô eszköz ahhoz, hogy le legyen írva minden. 

Kép a képben

Leif Panduro Ablakok címû könyve számomra valódi újdonság volt, emlékeim szerint az elsô dán regény, amit olvastam. (Hacsak a szinesgerincû Európa sorban olvasott köteti közé be nem férkôzött egy dán, akirôl más nem maradt meg betûfaló korszakomból, mint egy benyomás.)

A wikipedia általam olvasott legrövidebb cikke annyit tud az íróról, hogy középosztálybéli létét negyvenes éveiben megunó fogorvos írt pár regényt és színdarabot a középosztálybeli lét unalmáról. Talán még pontosabban, megpróbálta megmutatni a 256 szürke árnyalat között megbúvó hihetetlen izgalmakat.

Több pont, mint vesszô

Kisnyuszi dícsérte, sôt még az ÉSben is találtam egy dícsérô sort a könyvrôl, ezért levetkôztem a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásomat. Egy ülésben végigolvastam, és a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásom újabb évtizedre megerôsödött. 

Az elsô húsz oldal után kijelentettem, hogy A tetovált lány (vágó, rendezô: Stieg Larsson) egy ponyva

 ... a ponyva lényegében konstruktív alkotás, körülbelül úgy, mint a gyerekek kirakós-játéka. Állandó sablónjai vannak, jellemekre, helyzetekre, cselekményekre, megoldásokra, s ezeket legföllebb némi helyi színnel lehet az eredetiség látszatával felruházni. A ponyva zártabb, szigorúbb műfaj az irodalom minden változatánál; hiányzik belőle az alakulás, a mozgás eleme - ezt a látszólagos mozgalmasság helyettesíti, amely külsőségekben történik, de befelé nincs visszahatása a cselekményre. ...

in: Nagypál István: Ponyva és irodalom [Nyugat,1941. 6. szám] 

Szigorúan korhatáros könyv: LeRoi Jones - A blues népe

Ez a könyv szigorúan korhatáros, aki ezt 16 évesnél idôsebben olvassa, az agyvérzés-közeli állapot borítékolható. Ez a könyv sokminden, kivéve talán azt, ami az Európa Könyvkiadó fülszövegében olvasható:

A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált - s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. ...

Újraindított Modern Könyvtár sorozatunkban az új regények mellett felújítunk régi sikereket is: olyan könyveket, amelyek ma is frissnek és elevennek hatnak, sőt az idő egyre inkább kihozza pikáns ízeiket. LeRoi Jones könyve egyértelműen ezek sorába tartozik - csemege mindazok számára, akik nemcsak hallgatni (vagy épp játszani) szeretik a jazzt, illetve az afroamerikai gyökerekből táplálkozó mai könnyűzenét, hanem kultúrtörténetére is kíváncsiak. 

Kis felnôttek - nagy gyerekek

Szokatlan fülszöveg ez, mert nem szöveghez tartozik, hanem épületekhez, a Pestszentimrei Óvodaközpont építészeti tervpályázatának három nyertesét nézegettem, és meglepett az eredmény. 

A gyôztes nagyot gondolt, és alkotott egy plázát. Persze kicsiben, mert kicsikrôl van szó, és tett bele színt is, merthát a gyerekek szeretik az olyat. Gondolom ez hivatott a gyerekkor ingergazdagságát szolgálni.

Forrás: epiteszforum.hu

Nehéz falat - Paolo Santarcangeli A labirintusok könyve

Van valami beteg marketing abban, amikor az elôszó írója nagyobb betûkkel van egy könyvön, mint magáé a szerzôé. Emlékeztet a "Oscar díjas színész korai filmje" szövegre, amikor a késôbb híressé vált színész pizzafutárként feltûnik 15 másodpercre. Ez kiváló marketingfogás volt, valószínûleg sosem vettem volna le a polcról Paolo Santarcangeli könyvét a labirintusokról, ha nem Umberto Eco írta volna az elôszavát. Így viszont levettem, és egy 1969-ben kiadott mûvelôdéstörténeti szakkönyvvel találkoztam, bár ezt még akkor sem tudtam. Megvettük, elolvastam, és annak ellenére nem bántam meg, hogy teljesen más volt, mint amit vártam. Ugyanis Eco elôszava azt sejtette, hogy szimbolikus labiritusokról szól, fordított labirintust ígért, és amilyen csalóka az értelmezés amikor prekoncepcióval terhelt, minden fellapozott részben látni véltem ezt a szimbolikus értelmezést.

Legendás nôk és férfiak

Álvaro Mutis legendákat ír. Legendás férfiakat teremt, kalandornôket, csavargókat. A karakterábrázolás rettentô mélységeit tárja fel, a leírásokban olyan érzelmi húrokon játszik, amik szinte már becstelenül egyértelmûvé teszik amit mondani akar.

Álvaro Mutis legendás hôsei más férfiakról és nôkrôl mesélnek. Legendákat mondanak el. Az események és az általuk kiváltott érzelmek és gondolatok nedves egyvelegét önti elénk, olyan egyszerûséggel, ami már-már arcpirító.