2010. augusztus 28., szombat

Több pont, mint vesszô

Kisnyuszi dícsérte, sôt még az ÉSben is találtam egy dícsérô sort a könyvrôl, ezért levetkôztem a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásomat. Egy ülésben végigolvastam, és a sikerkönyvek iránti szokásos gyanakvásom újabb évtizedre megerôsödött. 

Az elsô húsz oldal után kijelentettem, hogy A tetovált lány (vágó, rendezô: Stieg Larsson) egy ponyva
 ... a ponyva lényegében konstruktív alkotás, körülbelül úgy, mint a gyerekek kirakós-játéka. Állandó sablónjai vannak, jellemekre, helyzetekre, cselekményekre, megoldásokra, s ezeket legföllebb némi helyi színnel lehet az eredetiség látszatával felruházni. A ponyva zártabb, szigorúbb műfaj az irodalom minden változatánál; hiányzik belőle az alakulás, a mozgás eleme - ezt a látszólagos mozgalmasság helyettesíti, amely külsőségekben történik, de befelé nincs visszahatása a cselekményre. ...
in: Nagypál István: Ponyva és irodalom [Nyugat,1941. 6. szám] 

2010. augusztus 24., kedd

Szigorúan korhatáros könyv: LeRoi Jones - A blues népe

Ez a könyv szigorúan korhatáros, aki ezt 16 évesnél idôsebben olvassa, az agyvérzés-közeli állapot borítékolható. Ez a könyv sokminden, kivéve talán azt, ami az Európa Könyvkiadó fülszövegében olvasható:
A blues népe 1963-as első megjelenése óta a téma klasszikusává vált - s azért válhatott klasszikussá, a modern zenetörténet megkerülhetetlen alapművévé, mert Jones mély társadalmi és lelki vonatkozásaival együtt meséli el a spirituálé, a blues, a jazz, a boogie-woogie, a ragtime, a dixieland, a soul, a swing, a bebop, a rhythm and blues és a rock and roll kialakulásának szövevényes történetét. ...
Újraindított Modern Könyvtár sorozatunkban az új regények mellett felújítunk régi sikereket is: olyan könyveket, amelyek ma is frissnek és elevennek hatnak, sőt az idő egyre inkább kihozza pikáns ízeiket. LeRoi Jones könyve egyértelműen ezek sorába tartozik - csemege mindazok számára, akik nemcsak hallgatni (vagy épp játszani) szeretik a jazzt, illetve az afroamerikai gyökerekből táplálkozó mai könnyűzenét, hanem kultúrtörténetére is kíváncsiak. 

2010. augusztus 22., vasárnap

Balti apróságok 2 - A természetszeretet

Nyaralni voltunk a Balti-államokban országokban. Nagyon sok élményt szereztünk, és jó szokásunkhoz méltón nem csak látnivalóból, de benyomásból és apróságokból. Most az apróságokról írok, a szépségeket meghagyom Kisnyuszinak.
Még Gyôrön áthaladva hirtelen nyomást éreztünk, hogy beszerezzünk kedvenc bédekkerünkbôl egy Balti-országos példányt, mert bédekker nélkül utazni óhatatlanul végeláthatatlan kávézásokba és múzeumlátogatásokba torkollik, ami utána itthoni "jé ezt nem láttuk"-ba torkollik. Az utazás röpke órái alatt Kisnyuszi felolvasást tartott az országok történelmérôl, kultúráról és bármirôl ami megragadta a figyelmét. Megtudtuk, hogy a litvánok és a lettek természetszeretô népek, amit igazából nehéz hova tenni, ha szeretik hát szeretik, ki nem szereti. 

2010. augusztus 21., szombat

Balti apróságok 1 - A nejlonszatyor

Nyaralni voltunk a Balti-államokban országokban. Nagyon sok élményt szereztünk, és jó szokásunkhoz méltón nem csak látnivalóból, de benyomásból és apróságokból. Most az apróságokról írok, a szépségeket meghagyom Kisnyuszinak.
Gyerekkoromban a nejlonszatyor (és persze nylon, de szerintem már az Akadémia is beadta a derekát) érték volt. Voltak a nagyon szépek, arannyal díszítettek és mintásak, erôsek. Érték volt, az ember bevásárolni szatyoral ment, ott volt az anyukák és nagymamám táskájában egy-egy, hogy a kosárból a kávédarálók mellett átpakolhasson a szatyrába. Nejlontáska, nem szatyor, táska.

2010. augusztus 19., csütörtök

Csodacsacsi

Tobb, mint 2000 km megtetele utan a fogyasztas atlaga 4.71 :-)
Wyslano z BlackBerry® w Orange

2010. augusztus 15., vasárnap

Riga

Vihar van hatalmas zajjal, mi meg ebedelunk, sorozgetunk.

Wyslano z BlackBerry® w Orange

2010. augusztus 14., szombat

Kelet-Europa utjai

Uton vagyunk ujra, Vilnius, Riga es megszamlalhatatlan megjegyezhetetlen nevu apro hely, amik sosem jutnak be a bedekkerekbe, hisz ott nincs helye azoknak a varoskaknak, amiknek egyetlen erdeme, hogy a hatarukban van egy huvos vizu to, vagy eppen a ter egyik sarkabol orosz nepmesei hangulatot araszt a masik harom sarka.

Az utazas ezen formajanak (amikor uton legalabb annyit vagy, mint megerkezve) eppen ezek a szepsegei, az ismeretlen, egy-egy kepet erdemlo helyek. Azok az emlekek, amik hangulatok, de elmondhatatlanok, leirhatatlanok.

Nomeg mikent is irhatna egy politically correct utikalauz olyat, mint hogy Vilnius a 13 evvel ezelotti Praga hangulatat arasztja, mig Riga olyan mintha a GTA rajzoloja itt kapta volna az ihletet?

Jo uton lenni ujra, tetszik ez a sarka ejropanak. (Sarka? Itt a foldrajzi kozepe, bizonyam! Aki nem hiszi, jarjon utana)
Wyslano z BlackBerry® w Orange