Riga

Vihar van hatalmas zajjal, mi meg ebedelunk, sorozgetunk.

Wyslano z BlackBerry® w Orange

Kelet-Europa utjai

Uton vagyunk ujra, Vilnius, Riga es megszamlalhatatlan megjegyezhetetlen nevu apro hely, amik sosem jutnak be a bedekkerekbe, hisz ott nincs helye azoknak a varoskaknak, amiknek egyetlen erdeme, hogy a hatarukban van egy huvos vizu to, vagy eppen a ter egyik sarkabol orosz nepmesei hangulatot araszt a masik harom sarka.

Az utazas ezen formajanak (amikor uton legalabb annyit vagy, mint megerkezve) eppen ezek a szepsegei, az ismeretlen, egy-egy kepet erdemlo helyek. Azok az emlekek, amik hangulatok, de elmondhatatlanok, leirhatatlanok.

Nomeg mikent is irhatna egy politically correct utikalauz olyat, mint hogy Vilnius a 13 evvel ezelotti Praga hangulatat arasztja, mig Riga olyan mintha a GTA rajzoloja itt kapta volna az ihletet?

Jo uton lenni ujra, tetszik ez a sarka ejropanak. (Sarka? Itt a foldrajzi kozepe, bizonyam! Aki nem hiszi, jarjon utana)
Wyslano z BlackBerry® w Orange

Kelet-Európaiságunk bugyrai

Átlagosan éppen egy éve vagyunk itt (én júliusban voltam lunanyuszi szeptemberben lesz egyéves itt), ezidô alatt volt pár kellemes sörözôs esténk, amikor Tamásék, a Medvék, vagy éppen más magyarok voltak itt. Sem lengyelekkel, sem olaszokkal nem mulattunk, vagy beszélgettünk az irodai panasz- és munkaáradaton túl. Most szerdán megváltozott kicsit, Döme születésnapját ünnepeltük meg, ami a jótékony Zubrowka körök nélkül valószínûleg ugyanabba a tipikus fél-üzleti fél-barátkozós estébe torkollott volna, mint amink már volt jópár.

Kis felnôttek - nagy gyerekek

Szokatlan fülszöveg ez, mert nem szöveghez tartozik, hanem épületekhez, a Pestszentimrei Óvodaközpont építészeti tervpályázatának három nyertesét nézegettem, és meglepett az eredmény. 

A gyôztes nagyot gondolt, és alkotott egy plázát. Persze kicsiben, mert kicsikrôl van szó, és tett bele színt is, merthát a gyerekek szeretik az olyat. Gondolom ez hivatott a gyerekkor ingergazdagságát szolgálni.

Forrás: epiteszforum.hu

Városok, mozaikból

Szeretek eljátszani a gondolattal-érzéssel, vajon milyennek látnék egy-egy helyet, utcarészletet, teret, ha ott születtem volna, vagy legalábbis századszor, ezredszer látnám. Hasonlóképpen próbálom az általam ismert helyeket az idegen szemével nézni. Érdekes vállalkozás, és kizárólag az érzelmeken játszik, hisz a látvány ugyanaz. Próbálom a részleteket egésznek látni, másszor meg az egészet részletekként, azok összességeként.

Amikor megváltozik a táj, felújítanak, felhúznak egy házat, a hely ismerôi hamar hozzászoknak, de csak hunyorítani kell és látják maguk elôtt a régi állapotát. Nyáron is tudják, milyen télen, télen is képesek belelátni a az éles nyári napsütést. Aki egyszer látja, olyannak ôrzi meg, amilyen a megpillantás pillanatában volt, és ha el tudja képzelni a nyári fényben fürdô színes házakat téli délutánok ólmos szürkeségében, a hideget, az összehúzott kabátnyakat, a sál dörzsölô melegét már nem képzeli hozzá.