Leif Panduro Ablakok címû könyve számomra valódi újdonság volt, emlékeim szerint az elsô dán regény, amit olvastam. (Hacsak a szinesgerincû Európa sorban olvasott köteti közé be nem férkôzött egy dán, akirôl más nem maradt meg betûfaló korszakomból, mint egy benyomás.)
A wikipedia általam olvasott legrövidebb cikke annyit tud az íróról, hogy középosztálybéli létét negyvenes éveiben megunó fogorvos írt pár regényt és színdarabot a középosztálybeli lét unalmáról. Talán még pontosabban, megpróbálta megmutatni a 256 szürke árnyalat között megbúvó hihetetlen izgalmakat.
Panduro kicsit lekésett a kubizmusról, egy évszázaddal lemaradt a nagyregényrôl, irtózik a naturalizmustól, és nem érti Beckettet. Mitöbb valószínûleg elképzelése sincs arról, hogy a regénye lehetett volna kubista, ha van mûfaja, incselkedne a naturalizmussal, ha akár csak halvány jelét is adná ennek, és Thackeray is megirigyelhetné a szereplôit, ha nem lennének olyan gyámoltalanul jók. Ha Panduro negyvenes évei közepén írás helyett olvasásra adta volna a fejét, ötvenes éveiben akár jót is írhatott volna.
A könyv fülszövege (sôt a wikipedia szerint is) Panduro felrázta Dániát. Nos, akit Panduro felrázott, arról valóban el tudom képzelni, hogy a sózott heringet tartja a gasztronómia csúcsának. A regény nem tárt fel egy darab színfoltot sem, de a 257. szürkeárnyalatot sem fedezte fel. Afülszöveg szerinti krimibe illô fordulat pedig éppen egy Derick epizód összetettségével vetekszik.
Az egyetlen valóban érdekes a regényben éppen az, hogy a számára unalomig ismert dán középosztálybeli lét számomra ismeretlen. Története hátterének használt kisvárosi (és mégegyszer:) középosztálybeli lét sokkal izgalmasabb volt, mint a történet maga, bár feltehetôen ezzel elütök a célközönségtôl.
Mitôl jó mégis? Hát nem jó, viszont egyáltalán nem rossz, és tulajdonképpen ezt az érdemét nehéz elvitatni tôle. Ha csak egy fejezettel hosszabb, unalmas lenne, ha még egy szereplô megjelenik, talán még egyszer vissza is kellett volna lapozni, így viszont éppen annyira izgalmas, mint a sózott hering. Jó ez néha, sör mellé.
És a smørrebrød? Az neked már semmi? :D
VálaszTörlés(Olvasás közben lelkesebbnek tűntél ám.)
Az a smorreizé a rothasztott hal? Kóstoltátok már? :)
VálaszTörlésNem, nem, az a vajaskenyér különböző feltétekkel. Komplett fogásokat képesek rápakolni, és egyfolytában ezt eszik. http://en.wikipedia.org/wiki/Sm%C3%B8rrebr%C3%B8d
VálaszTörlésDe rothasztott halat nem ettem (és nem is fogok :)
Sokféle állagú és ízû heringet ettem Koppenhágában, lehetséges, hogy valamelyik szándékoltan túlkoros volt :)
VálaszTörlés