Kelet-Európaiságunk bugyrai

Átlagosan éppen egy éve vagyunk itt (én júliusban voltam lunanyuszi szeptemberben lesz egyéves itt), ezidô alatt volt pár kellemes sörözôs esténk, amikor Tamásék, a Medvék, vagy éppen más magyarok voltak itt. Sem lengyelekkel, sem olaszokkal nem mulattunk, vagy beszélgettünk az irodai panasz- és munkaáradaton túl. Most szerdán megváltozott kicsit, Döme születésnapját ünnepeltük meg, ami a jótékony Zubrowka körök nélkül valószínûleg ugyanabba a tipikus fél-üzleti fél-barátkozós estébe torkollott volna, mint amink már volt jópár.

Kis felnôttek - nagy gyerekek

Szokatlan fülszöveg ez, mert nem szöveghez tartozik, hanem épületekhez, a Pestszentimrei Óvodaközpont építészeti tervpályázatának három nyertesét nézegettem, és meglepett az eredmény. 

A gyôztes nagyot gondolt, és alkotott egy plázát. Persze kicsiben, mert kicsikrôl van szó, és tett bele színt is, merthát a gyerekek szeretik az olyat. Gondolom ez hivatott a gyerekkor ingergazdagságát szolgálni.

Forrás: epiteszforum.hu

Városok, mozaikból

Szeretek eljátszani a gondolattal-érzéssel, vajon milyennek látnék egy-egy helyet, utcarészletet, teret, ha ott születtem volna, vagy legalábbis századszor, ezredszer látnám. Hasonlóképpen próbálom az általam ismert helyeket az idegen szemével nézni. Érdekes vállalkozás, és kizárólag az érzelmeken játszik, hisz a látvány ugyanaz. Próbálom a részleteket egésznek látni, másszor meg az egészet részletekként, azok összességeként.

Amikor megváltozik a táj, felújítanak, felhúznak egy házat, a hely ismerôi hamar hozzászoknak, de csak hunyorítani kell és látják maguk elôtt a régi állapotát. Nyáron is tudják, milyen télen, télen is képesek belelátni a az éles nyári napsütést. Aki egyszer látja, olyannak ôrzi meg, amilyen a megpillantás pillanatában volt, és ha el tudja képzelni a nyári fényben fürdô színes házakat téli délutánok ólmos szürkeségében, a hideget, az összehúzott kabátnyakat, a sál dörzsölô melegét már nem képzeli hozzá.