Porcelán

Van nekünk két kávéscsészénk, illetve két kávéscsészénk és két capuccinoscsészénk, mindkettô a prágai Grand Café Orientbôl, ami másnéven a Kubista kávéház:

Reconquista

Mór itt egy darab nem volt, csak munka. Teljesen elfoglalta az életem, ha véletlen nem voltam bent, vagy visszajárt a fejem, vagy azt számoltam, mi mindent nem tettem meg. A hétvégék arról szóltak, miképp is lehet a szombaton még beugrom és a holnap már menni kell közé besûríteni egy kis életet. Pedig Földiákostól jól megtanultam, hogy az élet nem áll meg attól, hogy nem éljük, csak kimaradunk belôle. Csütörtökön viszont egycsapásra megváltozott sok minden.

Soha többet

... nem indulunk el péntek este fáradtan haza (mert úgysem érünk haza)
... nem indulunk vissza másnaposan
... nem szervezünk háromtrillió programot bruttó 36 órára
... nem iszom a szerb körömlakklemosóból
... nem hagyom szerteszét a töltôimet

Egyetlen hétvége tanulságai

egy kis plusz a sokhoz

Ami az elôzô bejegyzésbôl kimaradt, de igazán szót érdemel:

Túl sok, mégis jó

Nagyon sok minden történt, történik, folyik, pörög minden. Amíg nem nyugszik le minden áttérek címszavakra: